Miért érzem ezt?

Mindig is féltem az emberek véleményétől (önbizalomhiányból kifolyólag), és emiatt állandóan szorongtam. Mióta gimibe jöttem, találtam igazi barátokat, akik megértenek és meghallgatnak. Csakhogy velük meg át estem a ló túloldalára. Állandóan röhögök, ha velük vagyok, és egyszerűen el nem tudom képzelni magam nélkülük. De ha nincsenek velem magányosnak, esettnek érzem magam... Nagyon félek, hogy őket is elvesztem, pedig nagyon-nagyon szeretem őket! Félek más emberek véleményétől, ha valaki nevet, és közbe rám néz, mindig azt hiszem, hogy rajtam nevet... :( A facebookon is látom, hogy x lájkolta y képét, és nekem nem, és ebből arra következtetek, hogy én nem vagyok szimpatikus neki. Azt szeretném, ha az emberek többsége kedveljen, pedig tudom, hogy ez lehetetlen... Mit tegyek, hogy több ember szeressen? Szerintetek érdemes emiatt felkeresni egy phszichológust, akivel erről lehet beszélni? Egyáltalán egy ilyen specialista hogy tud ezen segíteni? Meghallgat és tanácsokat ad? Köszönöm előre is mindenkinek.