Hogyan tudnék barátkozni?

nem vagyok már kiskamasz, de mégsem megy a barátkozás. 30 éves kétgyerekes anyuka vagyok. Az elmúlt 6 évemet kitöltötték a gyerekek. Szinte semmi mást nem csináltam csak velük voltam. Ezer éve nem volt olyan hogy barátnőm. Valamikor még a középiskolában volt utoljára. Ahogy a sulit elvégeztem a munkahelyemen én votlam egyetlen nő, a pasikkal pedig jól kijöttem. Ők is a barátaim voltak. De egyszerűen úgy érzem magam mint aki fordítva van bekötve: férfiakkal könnyen barátkozom a nőkkel viszont sehogy sem. Nőkkel szemben nem tudom magamat adni, ideges vagyok, agyalok hogy most mit kéne szólni hogy egyáltalán észrevegyenek. Most pl alig vártam hogy elkezdődjön az ovi, hátha tudok barátkozni, de nem megy. Láttam egy két emberen hogy talán szimpi vagyok nekik, de nem tudok mit szólni hozzájuk. Teljesen leblokkolok. Vagy ha beszélek hülyeségeket mondok és már nem is vagyok szimpi nekik. Vagy nekem már nem lesz soha igazi barátnőm? olyan mint iskolában, akivel kibeszéljük a dolgainkat és együtt nevetgélünk meg ilyenek?