Nagyon elegem van, enyhén kifejezve. Mit tudok kezdeni ezzel?

16 éves lány vagyok. Tudom, hogy ez egy fiatal szám,de az életemből olyan szinten elegem van, hogy az öngyilkosság jár a fejemben minden egyes nap. Nem, nem az a bajom, mint a többi korombelinek, hogy: nem kapok meg egy-egy ruhát, vagy ott hagyott a pasim, esetleg nem megy a suli.

Kezdeném a családi életemmel. Apámat kb 8 éves korom óta gyűlölöm, hol elhagy bennünket(most is megtette, Anyám könyörögte vissza), ahogy tud hátba szúr minket,még a fedélt se biztosította a fejünk fölé.Ha 40 kezem lenne se tudnám megszámolni, hogy hányszor volt a válásról szó és hogy mennyi esélyt adtunk neki a megváltozásra.Bár ez alkalommal Édesanyám nagyon eltökéltnek látszik, tehát remélem most már lesz valami az elválásból.

Sajnos a bökkenő az, hogy 5, illetve most már 4 gyermeket nevel Anyám.Van egy nővérem, ő már külön él, vele jó a kapcsolatom, bár vele is meg van a probléma, érte is aggódhatok, mert nem egyszer próbált meg öngyilkos lenni a vőlegénye miatt, és cisztát észleltek most a nyirokcsomójában,így válságos a helyzete.

Van egy 14 éves húgom, sajnos teljes mértékben az apám stílusát örökölte, kikészíti Anyámat is sokszor, engem meg pláne. Ráadásként van még két ikerhúgom, akik most 7 évesek. Szerintem ez magáért beszél. Mert ha ők nem lennének, ma már semmi gondunk nem volna, Anyámnak nem lenne szüksége apámra, elválhatna tőle nyugodt szívvel.

Édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatot ápolok, ezért is érint érzékenyen az egész életünk. Volt 2 szívinfarktusa is, és hasi sérve is van és asztmás is. Ahogy tudom, óvom az egészségi állapota miatt. Nem tesz jót neki a veszekedés.

Nem tudom, hogy velem van-e a baj, de egy igaz barátnőm sincs, akinek elmondhatnék mindent és akire bármikor számíthatok. Van barátom, de a kapcsolatunk semleges.Olyan se veled-se nélküled kapcsolat. 13 éves koromban volt egy sikertelen öngyilkossági kísérletem. Igaz hívő vagyok, és az egész család keresztény,de a hitemet is egyre inkább kezdem elhagyni.Nagyszüleim nincsenek, már mind meghalt, ők sem tudnak így besegíteni semmiben. Anyagilag nem állunk valami fényesen,senkire nem számíthatunk.

Összefoglalva a családom egy katasztrófa, az iskola stresszes, barátaim nincsenek, az életnek további értelmét nem látom.

Felettébb örülnék egy segítő válasznak! Köszönöm előre is!