Minden napomat unom, egyhangúnak és szürkének érzem, mit tehetnék?

Reggel felkelek, mindig ugyan abban az időpontban, ugyan úgy, és ugyan akkor megyek iskolába, éppen beesek, aztán ott dekkolok 2-ig, hazamegyek, és tanulok estig.

Heti három edzésből, jó ha 2x el tudok menni. Otthon a tanulás mellett a papagájommal foglalkozom, természetesen azt is "tanulás" közben, de azon kívül semmi mást nem tudok csinálni. Szeretem, imádom a kis tollast, de szeretnék kimozdulni a városba is. De időm se engedi a tanulás miatt, meg a szüleim se nagyon. Mindig azt mondják, hogy féltenek, pedig elmondom hogy mikor érek haza, kivel megyek, és hova.

Tehát a délutánjaim is ugyan olyanok, mikor nem tanulok, gépezek, vagy olvasgatok, de hiányzik az emberi társaság és a személyes kontaktus velük, főleg hogy az iskolában nincsenek igazán barátaim.

Van egy "kapcsolatom" amit titokban tartunk, szintén a szüleim miatt, mert nem kedvelik az illetőt. Jobban mondva csak az édesanyám az, aki mindenbe beleszól. Ő nem a suliba jár, így vele titokban tudunk csak találkozni, és ritkán...

Nem iszom, és nem cigizem és szórakozóhelyekre sem járok, bár egy-két házibuliba nagyon szívesen elmennék, de oda se nagyon engednek. Mikor felhozom a témát hogy bemennék a városba, mindjárt jön a kavarás, ha olyan emberekkel megyek akiket nem ismernek. Voltatok már ilyen helyzetben?

16/L