Mi az életfilozófiád?

Talán nem lesz rövid, de...

Mostanában az, hogy az életünk sorsunk úgynevezett kristályszilánkokat ad nekünk. Ezek afféle tapasztalatrészek, emlékek, élmények, pillanatok. El kell ismernünk, hogy miként a kristályszilánkok, ezek is kettős természetűek: egyszerre ragyognak, tündökölnek, azaz gyönyörködtetnek és okoznak fájdalmat, amikor megszúrnak. Azaz egyszerre kellemetlenek és kellemesek, jók és rosszak, szeretettek és nem kedveltek.

Ha hagyjuk őket, hogy rájuk telepedjen a por, a homok, attól még ott vannak a lelkünkben, és ha nem is villannak meg, fájdalmat még tudnak okozni, az elfojtás miatt.

A felfogásom alapja tehát az, hogy minden pillanatot hasznosnak kell tartanunk, legyen az bármilyen, nyitottnak kell lennünk a világra és hinnünk, bíznunk kell az élet folytonosságában, a sorsban, Istenben, szellemekben [bármiben], aki/akik ezekkel az ajándékokkal segíti(k) lelkünk teljesebbé válását.

Segíts az állatokon!

Tudom hülyén hangzik,de nekem e körül forog a Föld...

Nincsenek megválaszolatlan kérdések, csak megkérdezetlen válaszok.

+Segíts azokon, akik segíteni akarnak az állatokon...

[link]