Hogyan neveljem le magamat erről?
Ha valami nagy élmény ér vagy behatás, akár pozitív, akár negatív, annyira kitölt, hogy csak arra tudok gondolni és arról beszélni.
Tudom, van más ilyen ember is, baráti körömben is akadnak. Szóval nem vagyok egyedi probléma. :D
Fárasztó lehet, és ha van érzékeny ember a társaságban - mégpedig az enyémben van -, ő úgy érzékeli, őt nem hallgatom meg, rá nem figyelek, csak magammal foglalkozom. Közben ez nem igaz, csak ő nem könnyen beszél a problémáiról, örömeiről, érzéseiről magától, én pedig akaratlanul is elnyomom.
Egy éve szakmát kezdtem tanulni, lelkesedtem, ezért az volt témáim 80%-a. Aztán csalódtam benne, akkor pedig az. Szóval először a pozitív, majd a negatív behatásokról beszéltem túl sokat. Mit éreznek mások? Mikor a pozitívról beszélek, akkor elég sz*rul jön ki, hogy például ők nem tanulhatják, amit akarnak, én meg mintha menőznék, hogy én igen. Ha a negatívról, akkor azt, hogy mindig csak a magam bajával törődök.
De ha egy téma elkezd érdekelni, vagy ha bármi új dologba fogok, ez jön elő.
Utólag aztán borzalmasan érzem magam, pl. mint a továbbtanulásos dolog kapcsán.
Amikor ott vagyok, akkor viszont nem tudok elvonatkoztatni és általánosabb dolgokról beszélni.
válasza:Hát, mint írtad, ezzel tényleg nem csak te vagy így. Szerintem minden ember ilyen valamilyen szinten, ha valami nagy hatással van rá, akkor arról sokkal többet beszél, mint a lényegtelenebb dolgokról. Szerintem egészséges, ha beszélsz magadról, de próbáld meg mértékkel. Miután beszéltél magadról, tegyél fel kérdéseket a másiknak, valami olyat, amitől beindul a beszélgetés, talán ha valami olyan dologról van szó, ami téged is elkezd érdekelni, máris nem te leszel a téma.
"Mit éreznek mások?" - Képzeld el fordított helyzetben, ha neked beszél valaki sokat saját magáról, veled pedig nem foglalkozik.
"Amikor ott vagyok, akkor viszont nem tudok elvonatkoztatni és általánosabb dolgokról beszélni." - Pedig meg kell próbálni. Ugyanúgy, mint ahogy az ember a rossz szokásait próbálja elhagyni. Egy példa: túlsúlyos ember elhatározza, hogy elkezd fogyózni, pedig imád enni, de látja, hogy ez a kárára van. Mit kell tennie? Megállni, fegyelmezni magát, mert máshogy nem megy.
Remélem, tudtam segíteni, bár lehet, hogy kicsit hosszú lett a komment :D
válasza:"Van egy taoista történet egy öreg parasztemberről aki évekig dolgozott búzaföldjén.
Egy napon elszökött a lova.
Meghallva ezt, eljöttek a szomszédai meglátogatni:
- Micsoda balszerencse! - mondták rokonszenvesen.
- Bizonyára... - válaszolt a fölműves.
Másnap reggel a lova visszatért, és magával hozott három vadlovat.
- Milyen csodálatos! - kiáltottak fel a szomszédok.
- Bizonyára... - felelte az öregember.
A következő napon a fia megpróbálta megülni az egyik betöretlen lovat,
de az levetette magáról, és a fiú kitörte a lábát.
A szomszédok újból eljöttek hogy együttérzésüket fejezzék ki balszerencséje miatt.
- Bizonyára... - felelte a paraszt.
A rá következő napon katonai tisztviselők érkeztek a faluba újoncokat toborozni.
Látván hogy a fiú lába el van törve, nem sorozták be.
A szomszédok újból gratuláltak a földművesnek, hogy jóra fordultak a dolgok.
- Bizonyára... - mondta a paraszt."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!