Normális vagyok? Mi bajom van?

Néha azt hiszem, nem tudok szeretni. Pedig tudok, nagyon is. De mindig elmúlik. Eddig kettő ember volt/van, akit feltétel nélkül szeretek, és sosem tudnék neki ártani. Ez még nem is baj. De... Átesek a másik végletbe. Általában ha valakit már nem szeretek, akkor utálom. Szívből tudok örülni a fájdalmának, érzem, hogy gyűlölöm. És ez egyáltalán nem rossz érzés. Sőt! Most épp az exemet gyűlölöm. Pedig sosem bántott. Én hagytam el. Régebben szerettem. De most gyűlölöm! Tudom, hogy még szenved miattam, és ez jó érzés. Most legszívesebben megölném! El is képzeltem, hogyan. Ez is jó érzéssel tölt el.

Ez nem az első eset. DE emellett vannak normális emberi érzéseim, vannak, akiket igazán tudok szeretni, akikért tűzbe ugranék - ezek biztosan nem változnak.

Amúgy semmi kedvem változtatni ezen, csak érdekel a véleményetek, mert én nem tudom, mit gondoljak.