Szét vagyok esve, fáj az élet mit tegyek?

Szedd össze magad és ne alázd meg magad azzal, hogy egyből a feladáson jár az eszed.

Másodsorban írd le röviden és lényegesen, hogy mi a problémád.

És azzal tisztában vagy, hogy a legtöbb ember így van vele? Éppen ez az, ami ösztönzi őket és belehúznak hogy elérjenek valamit az életben.

Buta nem lehetsz, hiszen felismerted a problémádat. Ha valóban buta lennél, akkor szarnál az egészre és nem foglalkoztatna a gondolat, hogy mi lesz veled, csak élnél bele a világba!

Szerintem meg éppen jó uton haladsz, hogy elérjél valami nagy dolgot!

Mielőtt megfogalmazódna benned a gondolat, hogy miért írok ilyeneket, mikor nem is ismerlek, gondold át, hogy nem téged jellemeztelek, hanem csak azt a néhány sort, amit megosztottál velünk!

Az élet szép! Néha ugyan rohadtul elbánik velünk, de SZÉP! Ne gyötörd magad olyan dolgokkal, amiken aktuálisan nem tudsz változtatni, keress magadnak célt és mint egy bulldog harapj rá. Aztán mint egy tank törj a célod felé! Bármire képes lehetsz, csak hinned kell magadban!!

Addig is ha fáj az élet, fájdalomcsillapítónak menj a haverokkal és fél decis kiszerelésben vegyél be némi "gyógyszert", lazíts!

Hagyd abba az önmarcangolást, ha valaha is változni akarsz.

Az élet nem olyan egyszerű, mint azt eddig gondoltad, de ez még nem tragédia.

Olyasmire jöttél rá, amire mindenki rájön előbb-utóbb, úgyhogy ha eddig egyedül érezted volna magad, akkor tévedsz: az egész világ egy csónakban evezik veled.

Most megvagy rekedve a késői kamaszkor problémáiban és azt hiszed ez a vég, pedig nagyon nem. Az ember élete során számtalanszor megtapasztalja ezt az érzést, amit te érzel most, csak hatványosan.

Az iskola után kikerülsz az életbe és ott már minden sokkal bonyolultabb, mint az iskolapadban, aki nem bír meg néhány iskolaévet és az érettségit, annak esélye sincs az életben. Igen, tudok én is kivételekről, akik nem végezték el az egyetemet vagy nem érdekelte őket az iskola, aztán feltaláltak valamit és ezáltal elismertek lettek, de most nem róluk van szó.

A mai világban már nem lehet esetlennek lenni és gyámoltalanul viszonyulni a világhoz, mert jobb esetben néhány személy, rosszabb esetben pedig senki nem fog felkarolni és a karján viselni téged. Nehéz dönteni, nehéz rendet tenni a gondolatok között, nehéz elindulni adott úton, de tudatosítanod kell magadban, hogy ezt senki nem fogja megtenni helyetted. A sajnálkozás és a tétlenkedés nem fog célra vezetni, ez a gyengék szokása és a gyengéket mindig eltapossák.

Azt, hogy mit kezdjél magaddal, nem tudjuk megmondani, arra neked kell rájönnöd. Valamire mindenki viheti az életben, de akik alapból feladják, azoknak semmi esélyük sincs.

Olvass, beszélgess másokkal, nézz utána az interneten külföldi vagy helyi tanulási lehetőségeknek, fejleszd azt, amiben jó vagy, ülj le a vizsgákig és tanulj- annyi időd van még hátra. Ha megbántad eddig, hogy nem csináltál túl sokat, akkor az még nem világvége, sőt- még csak most kezdődik igazán az élet. Viszont 25-30 évesen már hiába siránkozol, hogy nincs semmid.

Nincs lehetetlen addig, amíg küzdesz valamiért. A sikeres emberek nem az égből estek le, hanem alulról kezdték.