Mit tegyek ha nem találom a helyem (önmagam) ebben a világban, a gimiben, és otthon? Már nagyon régóta próbálkozom jól érezni magam a bőrömben, tudom vannak rossz napok, hullámvölgyek, de az egész életem mély pont. Nincs kivétel, mindennap ugyanaz.

Már ne is haragudj hogy megjegyzem, de szerintem kvajól nézhetsz ki, azok alapján amit leírtál:)

Pl nálam alapból nagy dolog ha valaki nem azért csinál valamit hogy posztolhassa fb-ra, nem sminkeli magát(agyon),nincs műkörme, és nem öltözik úgy mint egy...

Az már csak hab a tortán hogy barna a hajad és a szemed is és a bőr esetén is izgalmasabb a barnább bőr szerintem(de ne legyen az). Én a természetesen szép embereket tartom szépnek, nem a plasztikázott mellű, szilikonos szájú, műkörmös cicababákat akik akár 30 évvel idősebb pasival is járnak, de csak azért mert gazdag. Én azt szeretem ha valaki érzelmileg is értékes.:)

Szerintem te is a torzult társadalomi felfogás,és a hülyék áldozata lehetsz amúgy:/

Sok mindent tudnék írni azzal kapcsolatban amit leírtál.Valahogy mégis azt érzem nem lenne sok értelme.Mert jobb lenne ha te magad jönnél rá dolgokra.Azért megpróbálok némi tanácsot adni.

Az biztos hogy nem könnyű dolog ez a mai világban.A barátságok kapcsolatok szerzése.Ugyanakkor mégis keménynek kell maradni bízni abban tudni hol a helyünk.Ezt most még nem tudod de később rá fogsz jönni.Ahogy arra is hogy semmi károd nem származik abból hogy valamiképp kívülálló vagy más értékeket keresel.De ezt ha érezteted magadban mindennél jobban hogy önbizalom hiányos vagy kívülálló akit nem fogadnak be...ezzel csak magadnak ártasz.Egyfajta negatív erőteret vonzol magad köré és magadban is ezt a negativitást fogod érezni.Értékes barátságokat kapcsolatokat az szerezhet aki magában is bízik.

Tehát sok minden van amiben változtatnod kell.A különféle programok tevékenységek lehetnek jók de lehet egyfajta pótcselekvés is ha az emberben van egyfajta görcsösség folyamatos 'akarom de igazán nem is tudom mit' sosem találja meg amit keres...Érezd jól magad a bőrödben akkor is de legfőképp akkor ha egyedül vagy...

És amit még akartam írni miért vágsz vissza egy megromlott kapcsolatba?Egy olyan emberhez aki nem értékelt téged?Hidd el hogy találsz hozzád valót és ne fájjon a szíved valakiért aki talán már fele annyit sem gondol rád mint te ő rá.Ne legyél áldozat!!!Szedd össze magad és csak emelt fővel!Most még sok lehetőséged van.De ezt meg is kell látni.

Ahogy azt is hogy amit tudunk megteszünk.Mindenkiért szüleinkért pl de a halál is ugyanúgy az élet része egyszer mindenki elmegy te magad is.Ezt el kell fogadni.Ezért ne búsulj és töprengj sokat hanem használd ki az idődet.

Első körben a legfontosabb tehát amit tanácsolnék előbb próbáld meg szeretni magadat s ne másoknak akarj mindenáron megfelelni.Mert tökéletesen a külvilágnak sohasem lehet.Magunknak kell és ha sikerül az már egy sikerélmény.Miért akarod hogy a saját boldogságod folyamatosan valaki mástól függjön?Sokat kell még magadon dolgozzál de az idő megérleli a dolgokat és majd megleled te is a békédet megtalálod a helyes utat!Sok sikert hozzá!

Szia :] Tudom hogy sokan mondták már de tényleg a legfontosabb az önbizalom! Mosolyogj, hiszen egy vidám lányhoz sokkal szívesebben odamennek, mint egy fapofájúhoz :D XD Ne rágódj ennyit (a múlton), mert nem segít! Amúgy tényleg nagyon rossz érzés ha kirekesztenek, együtt érzek veled :[ xo Tedd azt amit jónak látsz :) És ha a sportot ennyire szereted, koncentrálj arra! Tuti vannak ott jófejek is... a leírásod alapján te is az vagy :)

ne ess önutálatba, hiszen hogyha tényleg próbálkoztál, akkor már nem veled van a baj :) egyszerűen csak rossz társaságba kerültél. :/

Ja és ne legyél alázatos! Főleg ha ennyire utálnak. Az alázat sose jó ha túlzott. Persze fontos a kedvesség, de az is hogy nemet is tudj mondani! Különben ki fognak használni!

Bízz magadban!

Fhú, amiket leírtál, mintha én írtam volna régen x) Most 22 vok. 175 magas 65kg körül, barna haj szem, kreol bőr-mondjuk én félig ázsiai vok-, és hasonló problémáim voltak gimiben. Azzal kezdődött anno a gimis tanévem, hogy mindenki ismert kb. mindenkit, csak én nem, mert kb. én voltam az egyedüli aki nem volt gólyatáborba. Mindenki "csapatokba" rendeződött-volt vagy 30 lány, és oan 3 fiú-és én meg úgymond a kiközösítettek közé kerültem. Eleinte-sőt igazából egész 4 év alatt-minden "kellemetlen" feladatot ránk sóztak, de egy idő után "ellenálltam", és nagyjából ilyentájt az egyik lánycsapatból valahogy beszélgetni kezdtem egy lánnyal, és kiderült, hogy lelkitársak vagyunk. Ettől függetlenül bennem is hatalmas önbizalomhiány tengett, elmentem edzeni-küzdősportra-és az nagyon megerősített. Ott ismertem meg az exem, akivel 2 év után lett vége, és addígra én már okj-ra jártam, az exem miatt "szakítottam" a lelkitársammal-nem részletezem miért-, és ott álltam, hogy nincs senkim. Anyum egy tök más városban dolgozik (vállalkozó), és heti 1x láttam. A szüleim elváltak, apám egyébként munkanélküli, és nem felhőtlen a kapcsolatunk. Van egy bátyám, aki hasonlóan "elveszettnek" érzi magát, manapság is keresi kétségbeesetten a nagy ő-jét, mert nem bír meglenni egyedül.

Már nem jártam edzeni, és értelmetlennek éreztem az életemet. Váltottam egy másik okj-ra, ahol -nem zökkenőmentesen-megismerkedtem a párommal, akivel lassan 3 éve együtt vagyunk, nem veszekszünk, teljes lelkitársam, és vele megtaláltam az életem értelmét. Így most újraterveztem az életemet, (párom is) és kijöttünk Ausztriába dolgozni. Most ő az életem, a szerelmem és igaz barátom. Mindent összefoglalva: Ha találsz egy barátnőt, akivel jól kijössz, ne dobd el semmiképp egy pasi miatt, akkor se, ha esetleg a pasas azzal fenyeget hogy szétveri a barátnődet.