Ti éreztetek már így?

Régi képeket nézve elfog egy érzés, hogy milyen múlandó is az élet. Azok az emberek, akik nem is olyan rég éltek, már nem léteznek. Én úgy vagyok vele, hogy amíg az emberre valaki emlékezik, addig igazán nem halt meg. De egy egyszerű emberre maximum még az unokája emlékszik vissza, utána teljesen feledésbe merül. Ez szomorú, mintha nem is élt volna ezen a földön, pedig lehet nagyszerű ember volt. Aztán menjünk tovább, mert ugye az emberiség léte sem örök, sőt a föld se. Ha nagyon sok időt akarok adni az emberiségnek, akkor mondok 100 ezer évet, az civilizációnk eltűnik a föld felszínéről, ekkor egy régen élt ember élete még jelentéktelenebbnek tűnik. Kérdem akkor én, mi értelme volt élni, ha úgyis semmivé leszünk? Sajnos nem sikerült az érzéseimet, gondolataimat legjobban megfogalmaznom, de remélem azért értitek.