Mit kezdjek ezzel a "kapunyitási pánikkal"?

Idén kezdem el az egyetemet és igazán izgulok miatta. De belegondoltam egy pillanatra, hogy ha ez is véget ér úgy mint a gimnázium, akkor mi a fenéhez fogok kezdeni?! Arra jutottam, hogy a "valódi élet" nem igazán vonz. Semmi lelkesítőt nem találok abban, hogy végre dolgozhatok minden egyes nap, fizethetem az adót és aggódhatok a hitelek miatt, meg minden egyes nappal közelebb kerülök az elmúláshoz. Nekem a valódi siker, hogy ott lehetek a biztonságos és kellemes iskolában és értelme is van annak, hogy ott vagyok. Tudna nekem valaki biztatót is mondani? 20/l