Más is így van ezzel?

Ne aggódj, sokan vannak még így ezzel. Én is.:) A lényeg, hogy próbálj meg bízni magadban. Enélkül elég nehéz bárhova is eljutni. És ez egy nagyon nehéz dolog.

Tudd, hogy értékes vagy. Sok ember szeret, támogat és sok embernek vagy nagyon fontos. Még, ha nem is mindig nyilvánvaló. Senki se lehet tökéletes, de bizonyára vannak olyan képességeid, amelyek egyedivé tesznek. Ezeket erősítsd, öltözködj minél kényelmesebben, érezd jól magaddal, és ha ezt látja a környezeted, ők is jól fogják érezni magukat a társaságodban. Mondd el magadnak sokszor, hogy értékes vagy. És fel a fejjel; ha baj ér. Az is csak erősít. :D (Ami nem öl meg...)

Én is eléggé küzdök az önbizalomhiánnyal, sokszor olyantól is félek, amitől már végképp nem kéne, mert tudom, hogy képes vagyok rá, hogy minden rendben lesz, de a kisördög a fülem mellett mindig közli velem, hogy minden szar lesz, én meg kicsit mindig elhiszem. Pedig csak hozzáállás kérdése... másrészt ha nem is sikerül, ilyen is van... túl kell élni, mert csalódás és kudarc nélkül nincs ember.

A fiúk pedig... ha eljön az ideje, és hagyod is, hogy eljöjjön, egy fiúnak legalább biztosan kelleni fogsz. És az az egy is elég lesz. De ha csak sokadik alkalommal talál meg az igazi, akkor a sokadik alkalommal.:P

Nyálas szöveg, de megéri hinni benne.:D

Igen, más is így van ezzel. Pl én, bár tény, hogy fiatalabb vagyok, mindössze két évvel, de átérzem a helyzeted. Mondjuk általában idősebbnek néznek, mint kinézet mint stílus - kifejezésmód, komolyság - miatt.

Hasonló dolgoktól félek pedig még jóval előttük állok, már ott tartok, hogy a szüleim pszichológushoz akarnak vinni. Nálam ez már sajnos a lelkiekből testi problémákat is szült. Fejfájás, dolgozat előtti hányinger/ rosszabb esetben hányás, fáradtság, gyomorproblémák.

Sajnos javaslatokkal nem tudok szolgálni, de ha ettől jobban érzed magad, igen más is van így ezzel.