Tényleg üres vagyok?!

Nagyon sokat csalódtam már és úgy érzem sok mindenen mentem keresztül, mint a velem egykorúak. Volt egy négy éves kapcsolatom. Anyu elhagyott a pasiáért, apu anyunak a nővérével él együtt és most velük élek, laktam már a mamámnál előtte, de mindig mondogatta, hogy pakoljam a cuccaim, ha valami nem tetszett neki, egyszer felkaptam a vizet mivel anyuhoz nem mehettem ide kellett jönnöm, de itt utálnak, és ez kölcsönös kikészítenek, már mindenkit utálok, aki körültettem van, mindig csak a bántást kapom. Nemrég megismertem egy srácot, össze is jöttünk, de egyáltalán nem akartam komoly kapcsolatot.. tudom nem volt szép és utálom magam, ezért de megcsaltam 2 szer is az 1 hónap alatt az volt a furcsa hogy nem volt lelkiismeret furdalásom, de végül elmondtam neki. Sztem meg fog bocsátani, de tudom, nem érdemlem meg. Most néha azt érzem, hogy hiányzik, vele akarok lenni és néha azt, hogy nincs szükségem erre az egészre.