Éreztétek már úgy, hogy kiraboltak lelkileg? Volt már olyan, hogy tudtad hogy nem igaz barát, de mégis annak tartottad?
Például megbíztál valakiben, és mégis elárult... Elmondtad neki ami a szivedet nyomja, megosztottad vele a titkaidat és mégis becsapott, pedig te egy igaz barátot tiszteltél benne.. Mintha csak azért jott volna, hogy ellopja a titkaid és elszaladjon vele..
Tudtad, hogy szinte csak egy idegen vagy neki és lehet, hogy csak érdekbol van veled.. de te mégis annyira megkedvelted az illetot, hogy a szivedbe fogadtad? Volt már olyan, hogy nem érdekelt miért barátkozik veled, de egyszeruen megszeretted vagy hozzászoktál, nem bántad, hogy kihasznál..
Már arra is gondoltam, hogy ez a magánytól való félelem.
És az normális, hogy még most is csodálom, mint embert, és nem érdekel hogy miért, csak azt várom hogy még 1x felhívjon és visszahozzuk az emlékeket?!
És itt most NEM szerelemrol beszélek!
Húha ez kicsit veszélyesen hangzik. Nekem olyan már volt, hogy szerelem miatt voltam hasonló helyzetben. Bár az illető tényleg érdeklődött, érdeklődik....csak megbízhatatlan alak és gyakorlatilag leszívta az energiáimat....najó ez asszem tök más:P
Node, igen ez lehet attól, hogy félsz a magánytól. És nem normális, hogy függsz tőle. Értékelned kéne magad annyira, hogy nem tartod magad egy szinten egy ilyen alakkal. Szakadj el tőle, az lenne neked a legjobb. Megszabadulnál egy csomó kétségtől, és csalástól. Igaz magányos lennél egy darabig, de ha függetlenedsz rád találnak a jó emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!