Akik folyton sírnak hogy csórók?

Szia. Én 17 éves korom óta egyedül élek, 2 éve barátommal költöztünk össze. ( azért kellett otthonról elköltözni, mert a bank elvitte a házat... és szétszóródott a család..)

anyukám 70-km-re a munkahelyére ment, tesóm 130 km-re apukámhoz, én meg suli miatt itt maradtam, és gondoltam, hogy lesz ami lesz. Barátom szülei befogadtak, azóta már barátommal külön is költöztünk albérletbe.

Végre egy év halasztással megcsináltam az érettségit, és most azért dolgozok, hogy egy tanfolyamra bekerülhessek, amire már évek óta vágyom, sajnos az egyetemről lemondtam, mert félévente 360.000 Ft nekem megengedhetetlen...

És mégis...én soha senkinek nem szoktam mondani, hogy nekem hú de rossz lenne, sőt, én mindig azt mondom, hogy majd 50 éves koromban, ha visszaemlékszek, boldogsággal fog eltölteni a tudat, hogy amit elértem, azt mind csak magamnak köszönhetem, és nem annak, hogy anyuci meg apuci pénzes, és tolja a zsebembe a 10ezreket...

Egyetlen egy ember van, akinek néha kiborulok, de ő már évek óta a legjobb barátnőm és előtte nem szégyellem.

De pl volt olyan, hogy suliba nem tudtam kaját vinni, és osztályfőnököm felajánlotta, hogy vesz nekem egy szendvicset, hogy lássa, hogy egyek, mert azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy rendesen eszek, és komolyan mondom, hogy én még olyan megalázottnak, és kiszolgáltatottnak nem éreztem magam, mint akkor. természetesen nem fogadtam el, és amikor erősködött, akkor megkértem, hogy ne tiporja tovább a büszkeségem, mert így is eléggé kínos a helyzet. Én idegenek előtt soha nem szoktam arról beszélni, hogy nekem milyen az anyagi hátterem, mert véleményem szerint ehhez senkinek semmi köze!

És kérdező ne haragudj meg, de eléggé felháborítónak tartom azt, hogy úgy fogalmazol, hogy folyton sírnak...a szegényeket nem lenézni kell, mert te is kerülhetsz még olyan helyzetbe...És, a szegény magyarok közt sokkal több az emberi értékekkel rendelkező egyén, min a pénzesebbek között, mert általában egy szegénységből feltört ember emlékszik rá, hogy honnan jött.

Amúgy, én most 21 vagyok, cigire kb egy 10-es megy el egy hónapban, piára meg talán 3 havonta 4000(azért mi is szoktunk bulizni...:/ )

A vicc az én sztorimban az az, hogy mi is magasról indultunk, mert szüleimnek saját vállalkozása volt, de a kedves kínaiak miatt befuccsolt az üzlet(szabászok a szülők, és nagytételben csináltak ruhákat meg egyebeket itthonra, meg néha határon túlra) És miután csődbe ment a vállalkozás úgy csúsztunk egyre lejjebb...és most évekkel később, elfüggetlenedve úgy érzem, hogy végre nem lefelé haladok a mélybe, hanem már felfelé.

Mondjuk ezt én sem értem. Itt mindenkinek csak a fizetős egyetemi képzés létezik? Államin még a bursa, szociális, ösztöndíj felébe sem került havonta az egyetem.

Az meg, hogy 360 ezer félévente, is hülyeség. Az én szakomon ennyi 3 félév összesen, ami a képzés fele.

11-es vagyok. Az a szak, amit én kinéztem magamnak bizony 360.000-be kerül félévente, hidd el, nem hasra ütés szerűen mondtam egy összeget, hanem utána jártam. Az államilag támogatott ponthatárt meg nem értem el, amúgy is csoda, ha valaki államilag támogatottra kerül manapság...

Pedig az érettségim 4-es lett, minden tárgyból 4-es vagyok, de év közben nem tudtam haladni a többiekkel, mert dolgoznom kellett...2-es átlaggal meg nem vesznek fel államilag támogatottra. És köszi a lepontozást, végül is csak a kérdésre válaszoltam.. ha meg valakinek nem tetszik az amit leírtam, akkor írja le, hogy mit kifogásol benne...

Szerintem mindenki a saját sorsának kovácsa. Aki olyan szakmát válasz, amivel nem sikeres a munkaerőpiacon, illetve ha talál is állást kevesebbet keres az magára vessen. Nem a világ fog alkalmazkodni az emberekhez, az embernek kell magát a világhoz alakítania. Millióféle képpen lehet pénzt keresni, nem csak állandó munkahellyel. Mindig van előre és felfelé, a személyes felelősséged, hogy megtaláld, hogyan boldogulhatsz. Nem minden gazdagnak hullott az ölébe a pénzt, valakinek meg kellett dolgoznia érte. Ha neki sikerült neked miért nem? Ha nincsenek kapcsolataid, miért nem alakítasz ki? A módszerek megvannak, csak fel kellene állni és munkához látni.

Mielőtt bárkinek eszébe jutna, nem születtem gazdag családban és nem keresztapámon finanszíroz.