Honnan lehet tudni, hogy mi jó magunknak valóban, mi önhazugság, mi tényleg igaz?
Nagyon sok heppem, furcsa szokásom, átlagtól eltérő dolgaim vannak.
Olyankor zavarni kezd, hogy csak én csinálom úgy, vagy legalábbis 1% csinálja csak úgy, köztük én. Sokszor meg is szólnak, diagnosztizálnak, hogy biztos ezt meg ezt akarom leplezni, ezért meg ezért csinálom így, erre meg erre lenne szükségem. Vagy előrejelzik, hogy ez és ez lesz a bajom a szokásom miatt.
Ekkor elgondolkozom, hogy miért lehet jobb úgy, ahogy 99-99,99% csinálja, miért lehet úgy rossz, ahogy én. Ekkor általában arra jutok, hogy mégiscsak úgy kellemesebb/gazdaságosabb/kényelmesebb, ahogy én csinálom.
Aztán van, amiben mégis változok, és onnantól én se értem régi önmagamat.
Éppen ezért nem bízom már a heppjeimben. Máshogy nem tudom csinálni, viszont már én is úgy GONDOLOM, káros magamra nézve.
Honnan lehet megtudni, hogy mi az, amit ugyan furcsán csinálunk, de mégis jó nekünk úgy; és mi az, ami menekülés valami elől, direkt ellenkezés, önhazugság, stb?
válasza:Kedves Kérdező!
Statisztikából kiindulni badarság.
1. Vagy elmész pszichológushoz, és konkrétumokat mondasz neki (ismerteted a körülményeket és a történteket valamint a motivációdat és hogy elérted-e a kívánt célod),
2. vagy a zárójelbe tett részt velünk, a gyakorikerdesek olvasóival osztod meg.
A kérdés bonyolultsága miatt van szükségünk több információra, bár a pszichológus/pszichiáter lehet, hogy gyorsan alapos választ adna. Itt ált. műkedvelőket találsz, bár néha beesik egy-két egyetemista, aki ezt tanulja.
Gondolt át.
Üdv R.
Jártam két éve pszichológushoz.
Konkrétan azt mondta, hogy nem mondja, hogy baj-e vagy nem adott furcsaságom, mert ha azt mondja, nem, az a gondom, ha igen, akkor az.
Legszívesebben gorombán mondtam volna neki, hogy képzelje, igen! Ugyanis szeretnék hinni abban, hogy jól csinálom, de nem tudom. Azonban azért vagyunk itt, hogy maga adjon választ.
Viszont mindent kihúzott belőlem, mindent elemzett, mindennek az okát kereste. Ez nekem fájt, elég hamar sírva mentem haza minden alkalomról.
Hááát... példák... Konkrétak lesznek, ahogy a kérdés hangzott:
Például más motivál, mint a legtöbb embert. A fordítottja.
Például azért szeretnek együtt futni, bringázni többen, mert akkor a jobb motiválja a rosszabbat. Namost, én egyedül szeretem és magamat szeretem motiválni. Ha azt látom, hogy mások gyorsabbak, kevésbé lihegnek, vagy én nem kapok levegőt, ők még beszélgetnek, akkor én leblokkolok, megijedek, behisztizek és lemaradok. Ha nem is maradok le, akkor a sportolás végére szomorú leszek - nem is kicsit -, hogy én csak ennyire vagyok képes.
Ha csak magammal kell versenyeznem, akkor azonban minden apró sikerre büszke vagyok és feldob. Az is, ha 100 méterrel többet bírok futni.
Vagy a tanulást nem hagyom utolsó két napra. Mások végiggondolják, hány nap kell, és akkor reggeltől estig, esetleg késő estig tanulják. Mivel szorítja őket a határidő, ezért gyorsabban tudják csinálni, nem kalandozik el a figyelmük. Én ehhez képest elkezdem 5 nappal előbb, és mondjuk délelőtt fél 11-től délután 5-ig tanulok mindegyik napon. A többi ember szerint az kifogás, hogy nem tudok figyelni egész álló nap és félek, hogy egy-két nap nem elég megtanulni; szerintem azonban az kifogás, hogy ha hamarabb kezdik, elkalandozik a figyelmük (hozzáállás kérdése véleményem alapján); és igaz, hogy utolsó pillanatban gyorsabban csinálják, de azért, mert csak összecsapják.
Vagy például sosem értettem azokat, akik fél órával indulás előtt kelnek reggel. Én ébresztem magam jóval előbb, és egy darabig ébren-félálomban heverek. Ez nekem kell, hogy felkelés után ne kóvályogjak (annyira). És legalább háromnegyed órával indulás előtt kelek ki. Nem szeretek és nem is bírok (!!) sietni...
Szerintem az nem számít, hogy 6 óra 50 percet, vagy 7 óra 10 percet alszom, tapasztalat!!! Ígyis úgyis "pörgök" napközben. Ellenben az számít, hogy ne egy félig alvás közben történő kapkodással induljon a reggelem.
És így tovább hobbikkal, szabadidő eltöltésével stb-vel kapcsolatban.
Ja, és természetesen sokszor a világ dolgairól alkotott nézeteimmel kapcsolatban is.
válasza:Hát ne haragudj, de a példáidat olvasva én csodálkozom, hogy ezzel te lélekbúvárhoz mentél. Mi ebben az egészben a baj? Nem értem, ki az a gyászos gyökér aki ilyesmi miatt megszól? Én nem mindig ugyan abban az időpontban kelek, rendszertelenül alszom, de nem szoktam kapkodni, mindig felkelek időben ettől egyáltalán nem vagy furcsa, sokan így csinálják. Mások meg hangot adnak a léhaságuknak. Ugyan így a tanulós példáddal. Én azt mondanám egyikbe sem tartozom. Amikor olyan a tét akkor 2 hétig más se csinálok csak 1 dologra koncentrálok folyamatosan. Ha kevésbé fontos a dolog akkor lehet hogy az utolsó 1-2 napra hagyom, esetleg előtte olvasgatom. Ilyenre is volt példa. Én úgy teszem a dolgaimat ahogy jól esik, nem ragaszkodok túlságosan szabályokhoz vagy időrendhez. A terveim soha a büdös életben nem úgy sikerülnek ahogy tervezem, mégha az utolsó aprób lehetőséget is belekalkulálom hogy mi történhet, akkor is biztos hogy más helyzet áll elő. Éppen ezért én az improvizálás híve vagyok és szeretem is mert néha kisebb kihívást is ad, hogy minél rövidebb idő alatt kell megoldani valamilyen helyzetet a leghatékonyabban.
Na mindegy én ahogy írtál eddig a dolgokról semmi "károsat" nem véltem bennük felfedezni. Különleges vagy, mert tényleg van amit hatékonyabban csinálsz, mint a legtöbb ember.
Megérteni, hogy mit miért csinálsz én nem tudom hogy van-e értelme. Ha megtudod akkor változtatsz rajta? Vagy mi lesz? És az miért lenne jó? Na mindegy.
Erről eszembe jutott, hogy van egy baromi jó önismereti tesztem. Valójában nem az enyém, de a gépemen van word dokumentum kézileg kiértékelős és igen érdekes eredményeket ad részletesen átfogóan, a neten sehol sem találtam ilyen jó tesztet. Okokra igaz nem nagyon ad magyarázatot, egyszerűen olyanok vagyunk amilyenek.
válasza:Kedves Kérdező!
Amit mint részleteket leírtál a magánéletedről, hááát, az alapján Te vagy a követendő példa, nem pedig az, aki megszól. Persze most csak külsődleges apróságokat írtál magadról, felszíni dolgokat, inkább Rád jellemzőeket, mint fontosakat.
Ha a pszichológus megsíratott, örülj, a sírás segíti a stressz felszabadulását. Mondjuk az igaz, hogy vannak a stressztől megszabadulásnak élvezetesebb módjai is.
Véletlenül nem a bak jegyében születtél? Közöttük százalékosan többen vannak, akik ilyen "előre megfontoltak" szoktak lenni és akik ennyire szívükre veszik az el nem fogadottságot. Nekik -gyakran- több a bogaruk is.
Áthidaló megoldásként javaslom keress olyan csoportot, aki Hozzád hasonlóbb, Téged elfogadóbb, támogatóbb. Vannak ilyen emberek. És erősítsd a lelked, nem lehet mindenkinek tetszeni. Nem is kell.
Nyugi, semmi baj Veled.
Üdv R.
Mérleg vagyok, és valóban mérlegelni szoktam mindent, az arany középutat és a biztonságot keresem. De amit leírtál a bakból, az is jellemző rám :D
A felkeléssel kapcsolatban tényleg felszínes dolgot írtam le, ez egy bogaram.
Viszont a másik kettő már arról szól, hogy máshogy működöm, más motivál, mint a legtöbb embert. Lehet, emiatt az élet sok területén nem leszek elég hatékony.
válasza:"más motivál, mint a legtöbb embert. Lehet, emiatt az élet sok területén nem leszek elég hatékony."
Vagy inkább hatékonyabb leszel. A világon sose az átlagos emberek érnek el hatalmas sikereket az életben. Nem azokból lesznek a feltalálók, a tudósok, az emberiség úttörői akik beolvadnak a tömegbe!
válasza:Kedves Kérdező!
A mérleg egy olyan jegy, amelyik kitartó önfejlesztéssel igen magas rendű, fejlett egyensúlyi állapotba hozhatja magát. (Ellenkező véglete az, mikor minden egyes serpenyőjében egy másik mérleg van, azok minden egyes serpenyőjében még egy-egy, ami kibírhatatlan érzékenységet ad neki. Bocs, hogy ennyire képszerű voltam.)
A véleményedet a hatékonysággal kapcsolatban nem osztom. Megtanulod súlyozni a munkahelyeden/kapcsolatodban/iskoládban a feladatokat, és amennyiben nem kötik meg a kezed a megoldási módszert illetően, nem piszkálnak, akkor nem lesz semmi baj a teljesítményeddel.
Biztos nincs egy számodra bak a közeledben, aki hat Rád?
Jó önfejlesztést, sok sikert.
Üdv R.
Amúgy alapvetően mindenben gyengébb vagyok, és ez nem önbizalomhiány, hanem tények. Fizikailag is, mentálisan is. Sokkal lassabban tanulok meg mondjuk egy oldalt, mint mások, nem volt sose tantárgy, ami egyszeri elolvasásra ötösre ment volna; ha rendszeresen futok, akkor érem el azt, mint akik nem futottak öt éve, most elkezdték és mondjuk harmadszor vannak. Nem hozzáállás kérdése, mert sokszor van olyan is, hogy azt hiszem, hogy most sikerült hoznom az átlagot, közben nem, de mondjuk olyankor legalább magamat túlszárnyaltam.
Ezek miatt vagyok maximalista is - mivel mindenért meg kell küzdenem, ha nem akarom azt látni, hogy nekem nem megy, nekem nem megy, mások pedig elsuhannak mellettem. Szerintem a maximalizmus nem baj, csak megfelelő hozzáállásrendszert kell köré építeni.
Ezt a hatékonyság kapcsán írtam amúgy. Mert szerintetek én leszek a hatékonyabb, szerintem nem; pedig kellene az alapvető gyengébbségem miatt.
válasza:Kedves Kérdező!
Önismeretben magasan az átlag felett vagy. Az önismeret a későbbi bölcsesség alapja. A hamarabb érők hamarabb virágoznak és hamarabb pottyannak le a fáról.
Ha versenyzel/bajban vagy ilyesmi, nem kell leggyorsabbnak lenned: a leglassúbbat kapja el az oroszlán, nem a közepeseket.
Müller P. két korai könyvében (Lomb és gyökér és a kígyó és kereszt címűekben) találsz eligazítást arra nézve, hogyan buktathatók le az önbecsapások, élethazugságok stb. Ezen túlmenően sokat segíthet Neked Eric Berne Sorskönyv és Emberi játszmák c. könyve, ha elkötelezett vagy az önismereted fejlesztése mellett.
Jó olvasást, sok sikert az életben!
Üdv R.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!