Miért nő fel az ember? 21/L

Ha egy lakatlan szigeten élnél egyedül gyerekként és túl tudnád élni az életkörülményeket, akkor is felnőtt leszel egy idő után. De visszamaradott felnőtt, aki nem lesz képes a felnőttkori önálló életre. Magyarul: életképtelen felnőtt lennél.

Nem kell ehhez lakatlan sziget. Nap mint nap hallani, olvasni olyan idősebb gyerekekről akik testileg és szellemileg is visszamaradottak lettek. (a visszamaradottság nem egyenlő a szellemi fogyatékossággal)

Hogy miért leszünk felnőttek? Mert ez a sorsunk. A testünk is és szellemünk is öregszik, és sokat tesz rá a társadalmi elvárás is. Vannak ösztöneink amik minden egyes idővel gyarapodik. Vannak viselkedéseink amiket meg kell tanulnunk, együtt kell élnünk vele.

Ahogy a kisgyerek is megtanul járni, beszélni, és a wc-n pisilni, már ez is haladás afelé hogy egyszer felnőttként is viselkedjen.

Nem attól lesz valaki felnőtt mert elmegy 8-9 órába dolgozni, vagy családot alapít. Attól leszünk felnőttek, hogy tudunk önállóan dönteni, önállóan alakítani a sorsunkat. Minden felnőtt más egyéniséggel bír, ahogy minden gyerek is. Vannak felnőttek aki 50 évesen is játékosak, vidámak, sokat viccelődnek, a külsejük is inkább tinédzseri mint középkori. Ők az "örök ifjak" vagy azok akik nem érzékelik az idő múlását.(szerencsés vagyok mert én ebbe a táborba tartozom)

Vannak felnőttek akik komolyak, megfontoltak, középkorúak . Ők a "magabiztos felnőttek" akikben elég önállóság szorult hogy akár a jég hátán is megélnének..

Hogy hogyan viselkedjünk felnőttként?

Úgy kell viselkedni hogyha egyszer lepereg életed filmje előtted akkor sose bánj 1 napot sem amiét úgy éltél ahogy éltél..

81%.Olyan megható internetes idézet volt ez az utolsó mondat. :D

Mert fel kell nőni,az élet így működik.Egyébként én azt hiszem hogy azért mert felnövünk még megmaradnak a gyermeki részeink is minden ami a múltban voltunk a részünk marad,ez olyan mint egy átmeneti skála,nincs stabil pontja,vissza lehet fejlődni majd újra elérni egy magas pontot a felnőtt létben.

Ez is olyan mint a faj kérdése,csak a lépték más.

Rendelkezünk minden elődünk tulajdonságával,de minél régebbi annál kisebb arányban.Ugyanígy egy 30 éves ember sokban egyezik azzal ami egy éve volt ő maga és leheletnyi mértékben arra amikor még az anyaméhből éppen kikerült újszülöttként.