Mit tehetek ez ellen? (többi lent)

Amikor annyi éves voltam, mint te, én is átéltem ugyanezt. Gyerekként sosem tudtam elmenni nyaralni, nem voltak márkás cuccaim, meg elég sok minden, amire akkor vágytam. Amikor gimis lettem akkor aztán pláne... Ott meg ugye, a sok orvos kölyök, meg értelmiségi csemete, akiknek a kis popója alá tett apuci mindent... Szóval a burzsoá. Úgyhogy át tudom érezni. Mindig versenyre akartam kelni velük. Akkor változtak meg a dolgok, amikor diákként sikerült az első nyarat végig dolgozni. Nagy élmény volt a 40 fokban talicskát tolni, míg az osztálytársaim a tengerparton fetrengtek... De éhes voltam a pénzre, és mentem, csináltam, másztam a piszokban... Szeptemberre meg barnább voltam, mint ők. Vettem is egy valódi bőrdzsekit, az első fizumból, amit akkor még nem nagyon hordtak a korombeliek. Addig csak álmodoztam róla, és legszívesebben leráncigáltam volna az emberekről az utcán. Amikor meglett, az első alkalom volt, amikor nem én irigykedtem másokra. De az a pénz sem volt végtelen, így meg kellett tanulnom takarékoskodni. Turkálókba jártam, használt mobiltelefonokkal üzleteltem, szóval szépen lassan én sem különböztem látszólag a burzsujoktól. Senki sem tudta, honnan vannak adidas ruháim, meg okostelefonom (nekem volt először az osztályban, egy kopott Nokia 3660-as, vettem rá egy arany előlapot, én lettem király). Persze nem jártam minden délután a mekibe, plázába, meg moziba... Inkább az uszodába mentünk a haverokkal csajozni, és otthonról vittünk kaját. Nem látszódtam szegénynek, és nem is éreztem magam annak, pedig valójában az voltam. Nyáron meg mentem dolgozni. Amikor meg felvettek az egyetemre, a jó tanulmányi eredményeimért ösztöndíjat kaptam. Ingyen mehettem külföldre, meg kezdtek divatba jönni ezek az aukciós portálok, ahonnan fillérekért vettem a luxus cuccokat (armani, boss, levis). Ma már csak ilyenekben járok. Sokan néznek rám irigykedve, mert sikeres vagyok, és elismert, meg mindenem megvan. Ne hibáztasd a faterékat a helyzet miatt, hanem keress valami diákmunkát. Aztán flancolhatsz, amennyit jól esik. Megtanulod becsülni magad, és amid van. Ha gazdagnak születtem volna, szerintem nem jutok el idáig.