Tényleg egy törtető, unszimpi valaki vagyok/leszek?
Az érettet bizonyos szempontból értem csak, mert sok más téren meglepődöm, mennyire éretlen vagyok.
Érett alatt azt értem, hogy a jövőmön szoktam gondolkozni (pl. családalapítás, hivatás, esetleg kisebb dolgok is; nomeg mostanában a felnőtt családos életéről), előre tervezek.
Mindig sokat tanultam.
Van középfokú nyelvvizsgám, most felsőre gyúrok. Egyrészt a globalizáció miatt (nyissunk a világra), másrészt van bennem egy törtetés is, hogy így több esélyem van szerethető munkahelyre, normális fizetésre.
Egyetem alatt a kötelező szakmai gyakorlaton felül szándékozom teljesíteni, ezen felül projektekben részt venni, szakkollégiumba csatlakozni.
Szeretek még önkénteskedni is.
Ezen felül próbálom magam fejleszteni sportban, hobbiban, érdeklődési körökben.
Sok ember szerint törtető vagyok és így nem tudom kiélvezni a fiatalságomat. Mitöbb, mindigis népszerűtlen leszek.
Szerintem pedig nekem ez az értékrendem.
Szerintem fontos kell, hogy legyen a teljesítmény, annyi kitétellel, hogy ne (csak) a külső világ (szülők, tanárok stb) várja el, hanem az illető maga is akarja, másrészt meg kell tanulnunk megbocsátani magunknak.
Szeretek küzdeni, elérni valamit, legyőzni magamat, és bevallom, másokat is (utóbbival is SZERINTEM csak akkor van baj, ha tisztességtelen lapokkal játszol).
Szerintetek?
Engem semmi se érdekel, ami másokat, viszont sok-sok-sok-sok olyan, ami senkit.
Mindenhonnan kilógok, közös téma kb. senkivel sincs.
Nagyobb közösségben szinte zicher, hogy nem érzem jól magam.
Pont kb. mindenkit saját magam felett érzek...
(Elmondásuk alapján) nem kell küzdeniük a jó tanulmányi eredményért, mégis megkapják. Engem leszólnak, amiért én küzdök.
Nem kell küzdeniük a nyelvtudásért, mert jó a nyelvérzékük. Engem leszólnak, amiért küzdök.
Testileg is mindenki erősebb. Aki semmit se mozog, az áll olyan szinten, mint én, aki azért mozgok, ha nem is rendszeresen.
Engem mindenki elemezni kezd, mindenki közli, hogy nem az van, aminek én látom, kvázi hazudok magamnak.
Amikor elméletileg beszélgetünk, közlik, hogy ne változzak semmiben, amikor a gyakorlatban látják, hogy valóban így csinálom, már kezdenek próbálkozni azzal, hogy megváltoztassanak.
Szerintem egyik megnyilvánulásom se egyértelműen felsőbbrendű. Valami olyasmi lehet, hogy van, aki ha így beszél, akkor lenézi a többieket, és ti általánosítotok.
válasza:Minden mondatom arról szól, miben maradok alatta másoknak, mi miatt érzem magam egy porszemnek, mi miatt néznek le.
Minden mondatom.
Átlagos szeretnék lenni...
Nem szeretnék törtetni, és én is romantikus, más emberekkel törődő, szépirodalom, de legalábbis filmek, zene iránt érdeklődő, bulizós lány akarok lenni, mint egy átlagos, velem egykorú "nemtársam".
válasza: válasza:Én nem érzem magam merevnek. Csak máshogy vagyok laza. Ezen se tudok változtatni, majd 40 évesen fogom csak visszasírni.
Többféle társasággal voltam bulizni, és nem szeretek. Ha iszom, elalszom, ha nem iszom, akkor bedepizek. Az egészet unom, a hangulatot nem tudom átvenni. Az éjszakázás lefáraszt, alapból nyűgössé tesz. Csak az első BKV-t várom mindig, vagy, hogy legyen, aki ugyanarra megy éjszakaival.
Sokszor próbáltam már azok iránt érdeklődni, mint mások, és valóban nem sikerült változni ebben.
válasza:És ő ugyan mit tud csinálni?
Voltam már, és csak rohadtul fájt, semmit se segített változni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!