Hogyan illeszkedjek vissza/be a karate klubba? 20/L

Arról lenne szó, hogy mostanában nagyon sokat filózok ezen, kicsit idegesít ez az egész. Mások mindig arról pakolnak, hogy nekik a sport mennyit adott, hát én nem érzem így...

Arról lenne szó, hogy kb. 5 évig jártam egy karate klubba, de sosem tudtam úgy beilleszkedni, a csapat valódi tagja lenni. Mindig úgy éreztem, hogy nem kedvelnek, csak fáradság vele foglalkozni. Megpróbáltam erre okokat találni, és ezekre jutottam:

Egyrészt sosem voltam egy elkötelezett karatés. Voltak ott olyanok, akik hóba jártak ki futni mezítláb, meg folyamatosan gyúrtak. Én messze nem voltam ilyen, sosem voltam valami erős, nehezen is erősödtem, sőt szenvedni se volt túl sok kedvem. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem igyekeztem, mert én tényleg akartam, de még sem tudtam olyan eredményeket produkálni, mint azok.

Másodszor nem voltam ott minden rendezvényen, edzőtáborban egyáltalán nem jártam, bár mentségemre szóljon, hogy ez általában pénzügyi nehézségekhez voltak köthetőek.

Ebből következik, hogy a szüleim azért ezen a téren nem igazán akartak támogatni. Apám sportoló volt régen (komoly szintű) és a tesóim is elégé nyomják a témát, és elégé lenézték azokat a sportágakat, amik nem hagyományosak annyira, "műkedvelő"nek neveztek. Ez nagyon fájt. Ráadásul anyámmal úgy gondolták, hogy az én testemet rohadtul meg kell védeni, így nem engedték, hogy kumitézzek, vagyis inkább ezt úgy szabotálták, hogy nem voltak hajlandóak semmit se megvenni, védőfelszereléseket. Ezzel még jobban égettem magamat a klubban, mert folyton kölcsön kértem cuccokat.

Harmadszor, mindig szorongtam edzésen, mert szégyeltem, hogy mennyire tehetségtelen és rossz mozgású vagyok. És tudom, hogy nagyon ciki, de én egyszerűen egy csomó kifejezést nem tudtam megjegyezni évek után se: ha mondták nekem, akkor oké, de ha nekem kellett volna mondanom, akkor nem tudtam volna. Néha amikor szembesültem a saját bénaságommal, legszívesebben kirohantam volna a dojóból.

Szó, mi szó a végén már egyáltalán nem volt kedvem odajárni, rájöttem, hogy mennyire rossz mozgású vagyok és a többiekhez képest nem fejlődtem úgy: voltak olyanok, akik nálam később kerültek oda, még is magasabb rangon álltak már. Már 4 hónapja nem voltam, viszont gondoltam visszamegyek, mert mint kiderült nem bírom mozgás nélkül. Azonban nagyon félek tőlük. Hogyan tudnék kibékülni velük és tiszta lappal kezdeni, hogy győzhetném le a szorongásomat?