Nagyon kínos, kellemetlen helyzet. Hogy éljem majd túl?
Szia!
Nagyon sajnállak, ez egy vacak helyzet. Nem lehet elhalasztani a képzést, vagy másik csoportba kerülni? Igazából én a helyedben nem futamodnék meg, már csak büszkeségből sem. Erősnek és határozottnak mutatnám magam, szemébe néznék, és mosolyognék is, hogy ő érezze magát kínosan, ne én. Tudom, hogy ezt nagyon könnyű így leírni, de meg kell lépned. Ha megismered, talán könnyebben túl is teszed magad a csalódáson, és csak nevetni fogsz rajtuk.
Sajnállak, mert elképesztően rossz lehet...
DE ! Ne hagyd el magad. Nem kell lelöknöd a lépcsőn a csajt, de ne is lássa rajtad, hogy bánt. Járj emelt fejjel, légy büszke, és nézd levegőnek.
Kedves Kérdező!
Az ilyesmit úgy kell túlélni, hogy nem hagyod abba a szuszogást 3 percnél hosszabb időtartamra. 10 perc nemlélegzés után már komoly agyi károsodás érhet, úgyhogy lélegezz folyamatosan.
Örülj, hogy akivel nem illettél össze, arról idejében kiderült, hogy nem vagytok egymáshoz valók! Jobb az esküvő előtt, mint 3 gyerek után, nem?
Ja, és nyugtass meg, az elmúlt két évet nem önsajnálattal és sebeid nyalogatásával töltötted. Túl fiatal vagy még -az írásod alapján következtetek erre- hogy ilyen hosszú időt elpocsékolj. Hidd el, nem Te vagy az egyetlen, akit hirtelen tragédia ért, nehogy minden, az élettől kapott pofon feldolgozása ekkora időbe teljen! Élni mikor akarsz?
Megjegyzem, az illető, aki elhagyott Téged, adott Neked valamit, tán a legnagyobbat, amit ember a másiknak adhat, de Te ennek az értékét nem fogod fel. Ez a dolog a szabadság.
Ki fog derülni számodra a képzés ideje alatt, mire jutott az exed a másik nővel az elmúlt két évben. lehet, rá se ismernél a fickóra, lehet, teljesen megváltozott a természete stb. Még egy ok az örömre, hogy nem vagytok együtt.
Ilyen, előre ki nem számítható, el nem hárítható, jóvá nem tehető, hirtelen esemény feldolgozására ennyi időt elpocsékolni luxus. Szólok, nem ez lesz az utolsó az életedben.
(Tesóm pont így járt ca. 10 évvel ezelőtt. Azóta házasságot kötött, két gyönyörű gyereke van, és a sógorom egy klassz ember. Klasszabb, mint a tesómat otthagyó volt. Kit ért kár?)
Üdv R.
Ha a hiúságot választod, akkor boldogtalan leszel!
Ne akarj büszkének és erősnek tűnni, ha még nem vagy az! Mert szenvedni fogsz!
Én is próbáltam már mást mutatni, mint amit érzek, de amikor egyedül voltam teljesen összezuhantam. Elvesztettem a szuverenitásomat, a személyiségemet és a maradék kis boldogságomat is! Máshogy fogalmazni se tudnék: Egy darab sz@r voltam.
Aztán eljöttem arról a helyről és az új helyemen pedig kivirágoztam, újra felépítettem a személyiségemet, a boldogságomat!
Ne hagyd, hogy a gőg és a büszkeség vezéreljen! Túl kell lépned rajtuk, és ezt ebben a helyzetben nem fogod tudni elérni.
Nem mellesleg nincs kizárva az a lehetőség, hogy avval a lánnyal jobban bánik, és a kapcsolatuk százszor jobb mint a tiétek valaha is volt. Ez valószínűleg jobban összetörne, mint maga a tudat, hogy a csoporttársad lett a nő.
Ha pedig az ellentéte és egy buta liba, ráadásul szörnyű a kapcsolatuk Az is ugyan olyan rosszul esne.. Mert folyamatosan azon járna az eszed, hogy akkor miért pont őt választotta, és lehet hogy egyszer vissza megy hozzád...
Sehogy se jó, halaszd el, vagy lépj át másik csoportba.
Képzést váltani nem olyan egyszerű...sőt. 3 éve készülök keményen erre (posztgraduális képzésről van szó), ösztöndíjat is szereztem, amiből meg tudok élni, annyi. Ráadásul ez volt a célom, ami sikerült...ez nem hiúság vagy becsület kérdése...ezt akarom csinálni. Az, hogy a barátnője hogy jutott be, nem méltatnám, mert féltékenységnek tűnne a részemről, de az egyetemen minden oktató erről beszél, mindenki tudja (az exem apja ott tanít, és hallottam tanároktól, hogy mennyire gáz, hogy így benyomta). Mindegy is...a lényeg, hogy muszáj lesz szembe néznem vele.
Annak a válaszolónak: nem, nem siratom magam 2 éve bezárkózva a szobámba, keményen dolgoztam, építettem az életem. Magánéletben viszont még nem tudtam továbblépni. Találkozgattam emberekkel, de nem jött össze. Sokszor álmodom még vele, hogy együtt vagyunk megint, de már nem gondolok anynit rá. Az első év volt brutális. Attól még nem akarok együtt dolgozni ezzel a nővel. Amúgy 26 éves vagyok-
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!