Ha nem hiszem el, hogy komolyan gondolják a férfiak, amikor bókolnak nekem, akkor önbizalomhiányos vagyok, vagy realista?

:D Én mindig sértésnek érzem, ha bókolnak. Nem tudom megköszönni.. Sokan meg emiatt arrogánsnak és lenézőnek titulálnak, pedig csak megbántanak!!! :D

Szerintem azért nem tudom elfogadni, mert egész tini koromban udvaroltak nekem, de egyszerűen már azt sem hittem el! Mindig attól féltem, hogy ha beadom a derekam és elfogadom a dicséretet akkor majd kinevetnek! Ez valahogy azóta is bennem van.. Ahányszor megdicsérnek legszívesebben elsírnám magam, mert nem tudom, hogy komolyan gondolja-e..

Ráadásul a saját megérzésemre se tudok hallgatni, mert egyik pillanatba gyönyörűnek látom magam a másikba meg undorítónak. Van amikor imádom az arcom, és van amikor csak ülök a tükör előtt, hogy te jóó ég, hogy lehet valakinek ilyen feje, vagy teste.. Két véglet közt ingázok.