Ez normális viselkedés?

Mintha magamat olvasnám. (Leszámítva azt, hogy én nem szoktam ordibálni, inkább sírni. De amúgy teljesen egyezik.)

"Úgy érzem hogy nem vagyok teljesen egészséges"

Én is. Szerintem is van lelkileg valami, ami messze van a komolyabb pszichés betegségektől, de azért létezik.

Valószínüleg nem segítettem sokat, de legalább tudod, hogy nem vagy egyedül.

Igen, lelkileg gyenge vagy.

Nekem is volt ilyen időszakom, de túl lettem rajta. Napról napra egyre erősebb lettem. Te is "megszokod majd az életet", meglásd. Menj el sétálni, kutyát sétáltatni, aztán foglald versbe érzéseidet. Az én ilyen korszakomban rengeteg verset írtam, és visszaolvasva... Mintha nem is én lettem volna, mintha megszállt volna valami... Egy verset sem hagytam meg... Na jó, egyet, a legelsőt, emlékként a régi énemről. Sok depressziós számot hallgattam, olyan, amit a suliból senki sem ismert, és ha volt egy új szám, ami tetszett de a többiek is rajongtak érte, akkor többé nem hallgattam, mert nem akartam olyan lenni, mint mások. Fokozatosan kell magad hozzászoktatni a világhoz. Járj vásárolni, sétálni, mozizni, nem baj, ha egyedül. Abban semmi baj nincs, hogy nem bírod a bulizást, sokat olvasol, csak te ilyen vagy.

Sok szerencsét és lelki erőt kívánok!

én is pont ilyen voltam, aztán sikerült megváltoznom. az a baj h most kezdek megint visszacsúszni ebbe.

hány éves vagy?