Korrekt, "úriemberes" viselkedés úgy hezitálni egy párkapcsolatban, hogy közben ott lakunk tovább vele?

Direkt ide írtam ki és nem a családi kapcsolatokhoz, mert kimondottan abból a szempontból vizsgálom a kérdést és a véleményeket, hogy maga az eljárásmód mennyire számít úriemberinek vagy alpári mód pitiánernek.

Mi vagyunk az a pár, ahol a lány, aki nemrég töltötte a 30-at, a 13 éves kapcsolatunkban azt mondta, hogy szünetet akar, egy időre külön lenni, stb. Sokak szerint ez lehet valóban egy érzelmi hullámvölgy, de lehet egy végleges elhidegülés és szakítás-előkészítés is. De most nem ez az érdekes. Hanem az, hogy nálam lakik, az én házamban, mindenek ellenére úgy él itt velem mint eddig, mindent használ, mint eddig stb. Namost az én részemről abszolút megvan az a gáláns és gentleman viselkedés, hogy nem küldöm el, amíg itt hezitál, holott én csak akkor vagyok köteles itt lakatni, ha a PÁROM és nem ISMERŐSÖM csak. Ő simán mehetne vissza az anyjáékhoz, még a szobája is megvan. De ő nem ment el, itt lakik. (Mondom, nekem nem baj, sőt így több esélyt látok arra, hogy megjöjjön az esze) Viszont az ő részéről ez e viselkedés mi? Pitiánerség, kihasználás, érdek? Ha valaki igazi úrinő, akkor nem rögtön elköltözik, ha a másik már nem kell neki?