Mennyire rossz/szívás/ciki, hogy 22 évesen még mindig rajzfilmeket nézek? Főleg, hogy fiú vagyok.

Huszonévesen már szerintem ez elég húzós, akárhogy is, de nagyon szeretem a rajzfilmeket.

Mennyire cink, hogy még mindig csak ilyenek jönnek be?

Szeretem a Simpson Családot (és hasonlókat) is, de a legjobban a régi klasszikus Disney, vagy hasonló rajzfilmek, sorozatok jönnek be. Pl. (a régi) bolondos dallamok, Oroszlánkirály, Bambi... Többre is értékelek egy klasszikus rajzfilmet, mint egy mostani túlsztárolt "alkotást". Egyszerűen nagyon tetszik nagyon sok rajzfilmnek a látványvilága, a szereplői, a történetük, stb., sőt még a pénjaik is. Persze azért nem gyűjtök hozzájuk kapcsolódó dolgokat, esetleg még utánanézek, hátha tudok egy-egy rajzfilmből látni korai koncepciókat, munkákat a neten.

Már attól is félek, hogy így nem lesz már barátnőm. (Egyszer volt középiskolás szerelmem, de előle titkoltam, hogy szeretem a rajzfilmeket.)

Egyáltalán ez nem jelenthet valamilyen pszichológiai problémát, vagy ilyesmi? Mármint, hogy így szeretem a rajzfilmeket.