Mást is bántottak régen szóban valamiért? És más is van úgy vele hogy a mai napig kihat az életére?

Engem is sokat bántottak, beszólogattak az emberek főleg általános suliban, én is úgy mondanám, hogy egy kis szürke egér, kifejezetten csúnyácska srác voltam. Aztán ahogy felnőttem, rájöttem, mennyit lehet javítani ezen, elkezdtem sportolni, számomra előnyösen öltözködök, hajviselet, stb. és asszem minden beképzeltség nélkül mondhatom, hogy egy egész jó pasit sikerült faragnom magamból :)

De persze még most is kísért a múlt, bizalmatlanabb vagyok az emberekkel, csajoknál még mindig nehezen kezdeményezek, pedig már elég régóta nem estem pofára, de azért bennem van a dolog. De én ennek ellenére azt mondom, hogy nem bánom, hogy úgy volt, ha mi, a "rút kiskacsák" is alapból szépnek születünk, akkor mi is ugyanazok a sablonos, beképzelt, önközpontú emberek lennénk, mint sok más ilyen. Én pl. megtanultam nagyon értékelni a barátaimat, olyan régi, jól működő barátságaim vannak, ami kevés embernek, megtanultam a duma mögé látni, nehezen tudnak átverni az emberek (bár ez a bizalmatlanságból fakad), megtanultam azt, hogy másokat ne a külső alapján ítéljek meg, így sok értékes emberrel megismerkedhettem. Szóval én összességében nem bánom, ahogy itt már valaki írta, ebből is tanultam, ez is a javamra vált.

22/F

És persze vannak, akik mindig is teljesen normálisak, átlagosak voltak, nekik mindig minden olyan símán, magától értetődően megy. Ők a nem bonyolultak, és az emberek az ő társaságukban tudnak igazán önfeledtek, önmaguk lenni, semmi faxni, nyugalom, ilyesmi...

A többieknek teljes agymosást javasolok:)

mindig is vékony voltam, még most is. És sokan piszkálnak ezért, mintha az én hibám lenne, mintha tudnék ellene tenni valamit, pedig mát többször is hízókúráztam, de nem sok sikerrel. Ami a legrosszabbul esik, az az, hogy még a nagymamám is megjegyezte a múltkor, hogy a tesóm teljesen más volt ennyi idős korában, ő nem volt ilyen gebe.

Hát kösz. -.- Még a mamámtól is ezt kapom. :@:@

Ha valakit megbántok, vagy különvéleménye van rólam, magába fordul és csúnyán néz.

Ez az előnye, ha 190 centi vagy és 90 kiló :)

Igen,általánosban inkább.A tanár leégetett mindenki előtt (vagyis mindenki előtt beszélt nekem,de négyszemközt kellett volna)1.osztály elején (6 évesen)olyan dolog miatt amiről akkor nem tudtam hogy rossz,hiba.Elég későn érő vagyok agyilag.A gyerekek meg milyenek?Utána sokan piszkáltak(a fiúk,lányok közül az idősebbek mindig lenéztek,de legalább nem szóltak be),évekig csúfoltak,mindig találtak bennem vmi piszkálnivalót,mindig újat,de már nem a tanár miatt.Elég agresszív gyerek lettem.Sokat verekedtem,pedig lány vagyok,sose hagytam magam,de néha sírtam miért utál mindenki.Nem tartottak szépnek,a néhány lány osztálytársamról beszéltek a fiúk,soknak tetszett vki,én senkinek.A gyerekeknek is van szépérzékük biztos.Én is csúnyának láttam magam,ez legtöbbször most is így van.A szemembe igen ritkán mondják h,szép lennék,vagy vmi pozitív bók.Kivéve barátom,neki mindenhogy tetszek,ez jó.

Az agresszió megszűnt 8-os koromban,változtam én is,ők is lettek haverok közülük,kiegyensúlyozott voltam 1 évig.Középiskolában félénk,inkább szótlan lettem,de nem hagytam hogy bántsanak,ilyen nem is volt,de próbálkoztak.Most 22 vagyok,de 1,5 éve enyhe szociális fóbiás,15 éves koromtól egyre kevesebb önbizalom,de uakkor agresszió,szóval védem magam,úgy érzem ölni is tudnék ha veszélyes helyzetbe kerülnék.Nem vagyok vmi gyenge.A gyerekkorból gondolom,ez pozitív belőle mert bírtam ütni,velem nem lehetett poénból verekedni,mert véletlenül mindig fájdalmat okoztam másnak.(pedig nem akartam)Most se jó,ha barátommal birkózunk,tuti hogy feladja.Amúgy 165cm/52kg vagyok,sose voltam se túlsúlyos,se sovány,inkább túl mozgékony.Nem tudom a külsőmmel mi bajuk volt,talán a "vámpírfog",de az se feltűnő.De a legjobb barátaim mindig fiúk voltak,kiskoromtól,ők nem piszkáltak.