Gyűlölöm magam. Én vagyok a szenny, vagy a világ értékrendje borult fel?

Nem vagy szenny. A világnak nincs értékrendje, az embereknek van - nem tudom megmondani, szerinted mi normális és mi a felborult, azt tudom, hogy akad mindkettőből bőven, de alapjában véve nem annyira elcseszett ez az egész emberiség (és te sem).

Amikor azt olvastam, hogy minden jó dolgot figyelembe fogsz venni, elmosolyodtam, igen, ez az, jó hozzáállás - de mégis, nem ismerlek, csak az alapján tudok mondani bármit, amit leírtál: szerintem nem látod te azokat a jó dolgokat, igazán. Nem azt mondom, hogy kibökik a szemed és könnyű őket észrevenni. Nem mondom, hogy hatalmasak, de ott vannak.

Egy másik tömegnyi ember, a szomszéd utcában talán sárosabb lesz, mint te, nem csak a te fejed felett, téged szorosan követve mászkál az esőfelhő, mint a mesében. És igen, amikor ideges az ember, ezt nehéz tolerálni, és hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy de rossz nekünk, és csak nekünk rossz, és mással miért nem történik ez meg ez meg ez... de ez butaság, velük kétmillió másik dolog történik, rosszak is. Sok rossz.

A saját problémáiddal kell foglalkozni, fontos, hogy tisztában légy velük és törekedj a megoldásra, és nem is arra akarok célozni, hogy hülyeség sírni, miközben Afrikában éheznek, mert... ez nevetséges. A te problémáid neked nyilván a legnagyobbak, és ezt mindenki tartsa tiszteletben, csak kérlek, próbáld kicsit látni azt a másik oldalt is.

Hogy az emberek untatnak... nos, ennek millió oka lehet, és igen, sokan álszentek, sőt - léteznek nem álszentek? Nem bántásból, de nem tudod, mi jár az emberek fejében. Nem lehet megmondani. Lehet látni a divatlibákat és a műmájereket és lehet őket nem kedvelni, de nem minden az, amit első-második-sokadik blikkre leszűrsz az emberekből.

Nem kell mindenkit szeretni, keress olyan embereket, akik hasonlítanak hozzád, akikkel jól érzed magad, akik nem unalmasak - biztosan léteznek.

A lelki problémákról meg... gondolkodj rajtuk. Mélyen. Mikor kezdődtek, miért. Ezt te tudod csak. Ha úgy érzed, kérj segítséget. Lehet, hogy elkél, ha az ember odáig jut, hogy a teste ellen fordítja minden haragját, akkor ott elég nagy baj lehet. (Anorexiás voltam, nem a levegőbe beszélek.)

Az egyetlen ember, aki úgy szeret téged, ahogy vagy - ő lát igazán. Okkal szeret, mert nem egy nagy rakás szerencsétlenség vagy, hanem... jaj, de bután hangzik, te. Nem ismerlek, de biztos, hogy értékes vagy, és ezt kell észrevenned magadban, mindazt a jót, amire képes vagy, ami benned van, ami megtörténhet veled.

Megérdemled.

Fel a fejjel, egy mosoly nagyon sokat tud segíteni, meg a hit, hogy rendben leszel. Hogy lesz ez még jobb is. Hogy már jó. Hogy azok az apróságok, amik képesek felidegesíteni, szörnyen - mert közben ezermillió sokkal fontosabb és komolyabb dolog van benned -, megélhetők máshogy is. A nagyobb problémák is megélhetők máshogy.

Tudom, hogy ez hülyén hangzik és tudom, hogy mekkora klisé, de tényleg működik. Gondolkodj sokat azon, hogy ki vagy, és ki szeretnél lenni, mit szeretnél csinálni, legyenek céljaid. Lásd meg a szépet, magadban, másokban, az eseményekben, mert az csak még mélyebbre húz, ha túlgondolod a negatív élményeket.