Mi bajom van? Szükségem lenne néhány tanácsra vagy véleményre. A többi lent.
Nem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel pedig már idén leszek 19 éves. Sokszor elfog az az érzés mintha nem is élnék, mintha csak egy film vagy játék lenne és nekem nincs más dolgom csak csendben meghúzni magam a sarokban, míg vége nem lesz. A legnagyobb bajom az, hogy semmi sem érdekel.Nem aggódom annyira a felnőttkortól, mert valahol itt mocorog bennem egy érzés: úgysem fogom megélni, mert még előtte öngyilkos leszek. Nem akarok kifejezetten öngyilkos lenni, de olyan mintha ez meglenne írva nem tudom mitől van ez az érzésem. Erről nem beszéltem még senkinek és nem is akarok, de nem tudom tovább szőnyeg alá söpörni. A legnagyobb félelmen az, hogy csalódást okozom a szüleimnek azzal, hogy ilyen érzéseim, gondolataim vannak. Ők el sem tudnák képzeni, hogy ilyen vagyok. Ők tökéletesnek látnak: szorgalmasnak( pedig nem tanultam semmit sem a holnapi érettségire), barátságosnak (utálom az embereket, csak a gyerekeket bírom), jó testvérnek (állandóan szemétkedem velük). Nem tudom, hogy vakarjam ezt le magamról. Azt hiszik főiskolára megyek, de kizárt dolog, hogy felvegyenek.Akkor érzem magam a legjobban, amikor este a szobámban egyedül lehetek.
Sajnálom a kis regényt, tudom nem érdekel titeket. Tulajdonképpen csak valahogy könnyíteni akartam a lelkemen.
válasza: válasza:Van egy olyan érzésem, hogy nem egy felszínes p*csa vagy, hanem egy kifinomult érzékeny elme, ne aggódj én is ilyen "művészlélek" vagyok. Ilyen érzékeny a világunk, a környezetünk legkisebb rezdülését is képesek vagyunk felfogni, és feldolgozni.
Ha mégsem ismertél ezalatt magadba, akkor na haragudj, csak egy tipp volt. (:
Köszönöm szépen a válaszokat, igazán megleptetek vele (eleve azt hitte, hogy senki sem fog válaszolni). Lelkiekben már fel voltam készülve arra, hogy elmondtok mindenféle unatkozó, elkényeztetett kis p'csának, aki nem tudja mit kezdjen az idejével. Az érettségi miatt meg azt hittem leordítjátok a fejemet. Eddig tejesen hidegen hagyott a dolog ( mármint az érettségi), de most hogy elérkezett a reggel rettegek attól, mi lesz, ha megbukom és a szüleim rá jönnek valójában milyen lusta is vagyok. Pont az ellenkezője, mint aminek eddig hittek.
Még egyszer köszönöm
válasza:19 évesen én se tudtam, mi akarok lenni, nem olyan nagy baj ez. Ha tényleg nem vesznek fel főiskolára, akkor elmehetsz dolgozni, előbb-utóbb találsz olyan területet, ami érdekel. És akkor kereshetsz valami felsőfokú képzést, amiről már tudod, hogy közel áll hozzád. Nekem is 4-5 munkahely után alakult ki, hogy mit is szeretnék igazából csinálni.
A többi miatt meg ne aggódj, a világon senki nem az igazi arcát mutatja a külvilágnak, és egyébként se késő soha megváltozni.
Köszönöm a válaszod.
Néha tényleg úgy érzem mintha álarcot viselnék, de a legidegesítőbb az, mintha én sem tudnám mi van alatta. Egyébként én is úgy terveztem, hogy munkát keresek, de a szüleim azt akarják, hogy ha nem vesznek fel egy éves képzésre járja, különben oda a családi pótléknak. A munkával csak az az egy bajom van, hogy idén nyáron elköltözünk, nem elég, hogy többé nincs iskola/barátaim, de a hely is teljesen ismeretlen lesz.
válasza:#5 vagyok
Akár főiskolára mész, akár dolgozni, mind a kettő alkalmas hely az ismerkedésre, e miatt nem aggódnék. Beszéld meg a szüleiddel, hogy nem akarsz végleg lemondani a továbbtanulásról (ha egyáltalán úgy döntesz, hogy munkát keresel), de jobban szeretnéd kivárni, míg találsz olyat, ami tényleg érdekel. Ha lesz kereseted, akkor még jobban is járhattok, mint a családi pótlékkal.
Ezzel együtt is én tennék egy próbát valamelyik főiskolán. Semmit nem veszíthetsz, ha felvesznek, akkor legalább lesz tényleges választási lehetőséged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!