Hogyan tudnám "átnevelni" magam otthonülős típusból spontán, társaságba-utcára járós emberré?

Nagyon durva a helyzet nálam, azt hiszem. Ha pl kedden lefixálok egy programot csütörtökre, úgy érzem, hogy akkor leszek majd szabad, ha túl leszek a csütörtöki programon. Akkor is, ha csak egy kávézásról van szó egy barátommal! Ez nem normális. Mindig túl akarok lenni a dolgokon, ahelyett, hogy élvezném őket. Az otthon ücsörgős, semmittevős napok néha jók, de az a baj, hogy azt vettem észre, most már csak és kizárólag abból áll az életem, hogy otthon vagyok, ülök, fekszem, lusta vagyok, semmit nem csinálok, és ha nagy ritkán bejön egy program (kirándulás, utazás, különórák, edzés, barátokkal találkozás), azért imádkozom, hogy érjek már haza.

Hogyan tudnám átszoktatni magam? Mert rosszul érzem magam így, undorom saját magamtól, amikor pizsamában fekszem egész nap a kanapén, és görcsbe rándult gyomorral "várom" az 5 órát, amikor el kell indulnom mondjuk találkozni valakivel...

Segítsetek!