Túlságosan komolyan veszem és élem az életet?

22 éves vagyok, soha nem dohányoztam, egyáltalán nem iszom alkoholt, gimnázium óta teljes munkaidőben dolgozom.

Szüleimmel lakom, a keresetem 100%-ban a bankba kerül.

Szórakozni nem járok, barátom nincsen. Sok férfival voltak próbálkozásaim, de kivétel nélkük mind-mind játékszerként kezelt, a férfiakba vetett hitem teljesen elveszett.

A külsőm meglehetősen megtévesztő: inkább egy felszínes, elkényeztetett apuci-kedvence plázacicára hasonlítok (kedvelem a minőségi divatos ruhákat/kiegészítőket).

Úgy érzem az életem teljesen üres és fogalmam sincs hogyan tudnék változtatni? Úgy érzem lemaradok az olyan dolgokról, amiket a korosztolyám megtapasztal: bulik, szerelem, izgalom, intrika, felhőtlen mindennapok...