Túlságosan komolyan veszem és élem az életet?
22 éves vagyok, soha nem dohányoztam, egyáltalán nem iszom alkoholt, gimnázium óta teljes munkaidőben dolgozom.
Szüleimmel lakom, a keresetem 100%-ban a bankba kerül.
Szórakozni nem járok, barátom nincsen. Sok férfival voltak próbálkozásaim, de kivétel nélkük mind-mind játékszerként kezelt, a férfiakba vetett hitem teljesen elveszett.
A külsőm meglehetősen megtévesztő: inkább egy felszínes, elkényeztetett apuci-kedvence plázacicára hasonlítok (kedvelem a minőségi divatos ruhákat/kiegészítőket).
Úgy érzem az életem teljesen üres és fogalmam sincs hogyan tudnék változtatni? Úgy érzem lemaradok az olyan dolgokról, amiket a korosztolyám megtapasztal: bulik, szerelem, izgalom, intrika, felhőtlen mindennapok...
Mozdulj ki, találj valami hobbit/sportot, amit szeretsz és ismerkedj! Legyél benne a bulikban is nyugodtan... nem iszol, nem szereted, nem gáz... :)
Utazgass, és tényleg próbálj ki mindent, ismerd meg a dolgokat!
Azt megengedik a szüleid, hogy a fizetésedet teljes mértékben félretedd? Ők tartanak el?
Ennyi idősen, azért illene legalább részt venni a kiadásokban, nem vagy már gyerek, nem várhatod el, hogy más dolgozzon azért, hogy te élj, oké, hogy a szüleid, de akiket én ismerek, és én is, ugyanaz a korosztály vagyunk, mind fizetnek rezsit, és kaját is, pedig otthon élnek, és én is, és ez így normális sztem, bár, hogy őszinte legyek, ha megtehetném, hogy ingyen éljek, én sem ellenkeznék, úgyhogy nem teljesen a te hibád, de te tehetsz az ellen, hogy kislányként kezeljenek otthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!