Ex drogosok hogy tudnak visszailleszkedni a társadalomba?

Sportot ajánlanám én is. Én még nem nyúltam ilyen szerekhez, de ismertem olyat, aki igen. És ő is ezzel a problémával nézett szembe. Sport, tanulás, ami segíthet.

Nem tudom hány éves vagy, van-e lehetőséged még szakmát tanulni, esetleg dolgozni. Egy olyan közösségbe kell belekerülnöd, ahol lenne lehetőséged barátokat szerezni.

Esetleg önkéntes munka, ez az utolsó szerintem normális választás :). Általában kedves, emberközpontú egyénekkel találkozhatsz, és sikerülnie kell visszailleszkedned.

Mindenesetre kitartást!

" csináltam elég sok mindent, de heroinhoz soha nem nyúltam"

Akkor ne írj úgy mint egy heroinista.

Attól is függ, milyen a környezet.

Ha olyan környezetben maradsz, ahol folyamatosan emlékeztetnek arra, aki voltál, akkor nehéz.

Ha viszont olyan közegben vagy, ahol melléd állnak, akkor könnyebb.

Néha még a „ barátok „ is komolytalanul viszonyulnak azokhoz, akik megváltoztak, de még mindig a régi képet látják benne. Ez függ attól is, hogy ki mennyire érzékeny, de egy viccből elengedett megjegyzés vagy szó nagyot tud ütni és még vissza is lehet esni, ha valakiben régi sebeket tépnek fel. Minél inkább azt látja az ember, hogy nem veszik komolyan amit csinál, annál nehezebb. Amúgy sem könnyű megküzdeni a saját démonokkal, aztán ha még mások is rátesznek egy lapáttal, akkor az még inkább megnehezíti a dolgot.

Viszont ami a legfontosabb az az, hogy te tudjad milyen irányba haladsz. Néha olyan helyzetekbe kerülünk amikor senkire sem számíthatunk és senkinek a véleménye sem kell, hogy befolyásoljon minket. Ilyenkor kell a legerősebben állni a saját lábainkon, mert különben összeomlunk.

Az emberek nem mindig rosszak, de néha akaratlanul is rosszat tesznek. Lehet, hogy több időbe telik, míg rájönnek, hogy valaki milyen sokat ér, de ha ez a valaki Te vagy, akkor egyedül kell kibírnod azt az időszakot, amikor senki nem pártol és senki nem bízik benned.

Itt buknak el nagyon sokan, mert amikor úgy érzed, hogy senki nem áll melletted, akkor kételkedni kezdesz saját magadban. Minden, amit eddig elértél, kártyavárként omolhat össze egy pillanat alatt, csak azért, mert nem kapsz visszajelzést senkitől, hogy jó úton haladsz. Viszont ettől nem kell összeroskadni, mert neked kell tudnod azt, hogy milyen úton jársz. Ha 100 emberből nem akad 1 sem, aki rád mosolyogna, te akkor is haladj tovább. Csak magadra számíthatsz és ha feladod, akkor elvesztél.

Azokkal meg végképp ne törődj, akik lehúzni próbálnak. Ilyenek mindig vannak és jót röhögnek azon, ha sikerül a padlóra kenniük téged.

Az egyetlen amit tehetsz az az, hogy a saját kezeidbe veszed a sorsod és tettekkel bizonyítasz. Az élet majd igazolni fog téged, ha megküzdesz érte.