Csak én vagyok úgy, hogy nem tudom, mik a céljaim?

Én is így vagyok... :/

20f

Kedves Kérdező, és többi tanácstalanok!

Ha Ti nem tudjátok, mit kezdjetek magatokkal, akkor majd megmondja Nektek más -anyuci, főnök, lelkész, ivócimborák, példaképek, média stb. Úgyhogy sürgősen kéretik valami ennél értelmesebb életmódot keresni, saját érdeketekben.

Ennek több módszere van, néhányat vázolok, ha megengeditek. 1. csináljátok azt, mait legkevésbé utáltok. Néhányunknak bejött. 2. csináljatok olyasmit, amit visszanézve nem tekintenétek időpocsékolásnak. Néhányunknak bejött. 3. olyasmit csináljatok, ami a legnagyobb szabadságfokot biztosítja a jövőben, hátha addigra már tudni fogjátok, "mik akartok lenni, ha nagyok lesztek". Ez a hozzáállás is be van vizsgálva, néhányunknak bejött:)

Terheteket könnyítendő jelzem, érdemes arról a butácska megkülönböztetésről leszokni, hogy néhány dolog az életben "valami" a többi meg nem az. Néhány dolgot "értelmes cél"-nak minősítetek, néhányat meg időpocsékolásnak. Ugyan, ez a minősítgetés csak arra jó, hogy vacakul érezzétek magatokat. Akarjátok vacakul érezni magatokat? (Sok mindennek visszatekintve lesz értelme!). Ismeritek a dalt? "sodródni kell sohasem tudni a célt behunyt szemmel adni egy esélyt célozni nem kell sőt nem is szabad gondolkodj egész testtel engedd el magad"

Neked, kedves Kérdező, külön jelzem, hogy az is egy döntés, ha úgy döntesz, hogy nem döntesz! Fel vagy készülve rá, hogy ahogy esik, úgy puffan?

Üdv R.

4-es vagyok

én úgy érzem, 2-3 éve csak sodródom. eddig nem zavart, meg most is úgy gondolom, hogy majd lesz ami lesz, később kialakul, de valamilyen szinten azért rossz hogy nincsenek terveim, hogy mit kezdjek magammal. oké, megszerezni a diplomát, de utána? a sodródás nem cél

az elso valasz iroja vagyok.

engem mindig ketsegbeejtett, mennyire nem tudom magam elhatarozni, hogy mit szeretek. voltak a palyavalasztas idejeben gyorsan jott hobbijaim, es tudtam, ereztem, hogy egyszercsak eljon az a nap amikor hobortosabban kelek fel es tobbe nem erdekel az adott dolog. igy is lett, ezert nem mertem akkoriban a hobbim utan menni szakmailag, nem is bantam meg. most mas munkam* van, nem vagyok kivallo szakember, de eleg jo. nem mindig szeretem, de osszessegeben szeretem, foleg ha belemelyedek, elveszek a folyamataban. ez allando az eletemben, a munkat nem halogathatom, nem engedhetem meg magamnak, hogy latvanyosan utaljam, mert alkalmazott vagyok, a fonokommel dolgozom. es ez jo. egyebkent egy-egy nap sikeressege tenyleg sokszor a hozzaallasomon mulik, hogy aznap mindent utalok-e, vagy at tudom forditani az erzest es ilyenkor is mosolyogni. neha nehez.

a masik, hogy en elkoltoztem otthonrol, nagyon messzire. regebben baratok, szulok, munkatarsak mind-mind atsegitettek ezen az erzesen, nem tunt fel, hogy ez van, belenyugodtam valahogy. aztan mikor elkoltoztem, akkor jottem ra, hogy igazabol mennyire fuggok masoktol, a velemenyuktol, hogy - nem mindig, de sokszor- az hataroz meg engem, hogy nekik mik a valaszreakciojuk. persze depresszios is lettem, hogy milyen ember vagyok en, mennyire nem ismerem magam, mert valahogy a megfelelni vagyas folyamatosan elvakitott az onkereses utjan. aztan olvastam is errol, hogy ez tenyleg depressziossa tehet, ez a tudat segitett, hogy normalis a helyzet, nem feltetlenul csak velem van a baj. illetve hogy velem, de a szituacio idezte elo, hogy szarul erezzem magam. en ezt nem feltetlenul latom rossz dolognak, ez is kovacsol, formal, lehet, hogy most jobban ismerem magam, kozelebb vagyok ahhoz, hogy be merjem vallani magamnak, mit szeretnek csinalni igazan. persze lehet, hogy meg mindig en csinalom rosszul, hiszen meg most is olyan dolgot csinalok, amit mas mondott regebben, en meg csak rabolitottam, es vegulis nem rossz. de lehet, hogy lehetne jobb is, ha nagyon akarnek, mernek valtoztatni.

klisse de nagyon megfogott, fb olvastam fekete keretben, feherbetuvel alairva: "ha nem dolgozol az almaid megvalositasan, akkor majd valaki felberel, hogy dolgozz az o almain"

*= nekem csak az volt fontos, hogy ne csinaljak tucat munkat. nem akartam 3000. pszichologus lenni, pedig lehet hogy lehettem volna az elso. azt hiszem, mar bevallhatom, nem mertem kockaztatni, inkabb valasztottam olyat, aminek nem igazan van tetje. hogy megerte-e? tenyleg nem tudom:)