Össze vagyok zavarodva egyedülálló anyuka vagyok, hogy nyissak az emberek felé?

Szia!

Hasonló helyzetben vagyok mint te!

Igaz, én még csak 18 éves vagyok. Volt egy hosszú kapcsolatom, amely teljesen tönkretett! Ő volt az első szerelmem, én még úgy mint őt, nem szerettem még senkit... De ő kihasznált, vert, megalázott a semmiért! Csak mert ez neki jól esett... Nagyon sok időbe telt hogy végre el tudjam hagyni!

Áprilisban volt egy éve, hogy külön vagyunk. Azóta nem beszéltünk, és szerencsére csak egyszer láttam. A mai napig utálom mindennél jobban.

Nem ez a lényeg, ezt most azért írtam le neked, hogy amit ezután írok, hogy értsed azt hogy a mostani helyzetem miért van.

Tehát aztán jó érzés volt újra szinglinek lenni, több időm volt magamra, visszaszereztem a régi barátaimat. Egy kis idő elteltével, úgy éreztem, hogy végre készen állok egy új kapcsolatra. Nekem sosem volt olyan gondom hogy ne lett volna pasi akivel párkapcsolatot alakíthattam volna ki. Lett is egy kapcsolatom, de 2 hét után szakítottam vele, egyszerűen nem tudtam elviselni, nem fogott meg benne semmi. Pedig nem nézett ki rosszul, nekem mégsem tetszett... És ez így ment tovább. 1-2 hetes kapcsolatok, mindnek én vetettem véget. Aztán volt egy másfél hónapos kapcsolatom, úgy éreztem, végre megint szerelmes vagyok. De az is 1,5 hónap után.. minden megváltozott, hirtelen minden ok nélkül elkezdtem undorodni tőle.. És nem tudtam vele kedves lenni, idegesített... ( Jó igaz ő buta is volt, az is nagyon idegesített. ) És egy ilyen kapcsolat végén, mindig megfogadtam, hogy nem érdekel most már senki, nem alakítok senkivel párkapcsolatot ki. De mindig jött egy újabb pasi, aki tök aranyos volt, úgy éreztem, na ő lesz az.. De pár randi után már megint azt az undorodást éreztem.. És ez mai napig így van, hogy ha nincsen senkim, akkor magányosnak érzem magam, és úgy érzem hiányzik valaki. De ha van valakim, akkor meg egyedül szeretnék lenni. Én sem tudom miért van ez, pszichológushoz is akartam menni, de szerintem ő sem tudna segíteni. Ez biztos az első szerelmem miatt van, aki úgy összetört, hogy már nem tudok szeretni.. Most egy régi ismerősömmel "randizgatok", 31 éves, 13 évvel idősebb nálam. Ő benne reménykedek hogy "kisegít" a bajomból, mert ő más, mint akikkel eddig találkoztam. Igazából az is vonz hozzá, hogy sokkal idősebb nálam, és érettebb. A saját korosztályomban lévő pasik nem jönnek be, gyerekesek..

Egyébként én már minden hülyeségen gondolkodtam... Hogy apáca leszek, vagy leszbikus. De egyik sem jön be. Egyik sem akarok lenni. Voltam én frigid is, aszexuális is...

Szerintem neked is ugyanez a bajod, hogy egy férfi olyan mély nyomokat hagyott benned, hogy a mai napig nem tudsz emiatt senkivel kialakítani egy normális párkapcsolatot. Én is fent vagyok társkereső oldalakon, de ugyanaz a helyzetem mint neked. Sokan rám írnak, de egyik sem tetszik. Hogyha az illető csúnya, akkor azért nem. Hogyha meg helyes, akkor azért nem... mert akkor meg félek hogy átverés az egész! Nem tudok már bízni!

Azt ajánlom neked, hogy ne a társkereső oldalakra alapozz! Nem tudom vannak-e szingli barátaid, de ha vannak, velük menj el egy diszkóba, bárba este. Sok pasi van ott, és köztük olyanok is, akik nem csak arra mennek... Ott is meg lehet találni az igazit.

Nem tudom mennyire hiszel a sorsban! De a sorsod meg van írva, és nem tudsz rajta változtatni. Egyszer eljön majd az igazi, ne aggódj! 33 évesen is meg lehet találni az igazit, 40 évesen is... akár 70 évesen is. Nem vagy te sem elkésve semmiről. :) Én már nem is foglalkozok azzal hogy pasit keressek. Élem a szinglik életét!

Ha nem keresed a párkapcsolatot, előbb-utóbb rád talál... Van olyan aki egy nagy szerelem véget érése után, 8-10 évvel később találja csak meg azt az embert akinek odaadná mindenét..

Fel a fejjel! :) Rád is vár valaki, aki majd rád talál! :)

Addig meg foglalkozz MAGADDAL! :) Csak magaddal!

Remélem sikerülni fog! :)

És ne haragudj ezért a hosszú szövegért!