27 éves egyedülálló nök, hogy telnek a napjaitok?

Èn felkelek, elkészülödök, elmegyek dolgozni. Munka után elmegyek a nyelvtanfolyamra amire járok (heti 2szer, hétfön és szerdán). Ezek után néha (hetente többször) meglátogatom a szüleimet, ott vagyok kicsit. Néha sütünk anyuval, vagy elmegyünk az erdöbe sétálni, meg beszélgetünk. Estefelé hazamegyek, heti 1-2 szer találkozom a legjobb barátnömmel. Este fürdés, netezek, nézek vmi filmet, aztán lefekszem éjfél körül. Pénteken ha úgy van, akkor a barátnömmel iszogatunk, szombaton vásárolni megyünk/megyek, takarítok, pihengetek, olvasok, elmegyek/elmegyünk bulizni, ha úgy adódik. Vasárnap pihenek, tanulok, készülök a következö hétre.

Gáz, hogy 27 évesen így élek, nincs pasim már 2 éve, és nem is tervezem, hogy pl. férjhez megyek, gyerekem lesz? Néha hiányzik egy pasi az oldalamról, és vágyom rá. Egy darabig kerestem is, de olyan eröltetett volt az egész és úgy döntöttem nem hajszolom, majd úgyis jön, ha jönnie kell. Viszont nem tudom elképzelni azt, hogy valamikor is gyerekem lesz. Nem érzek rá vágyat, és nem is találom fel magam a gyerekekkel. Csak azért, hogy megfeleljek az elvárásoknak, nem fogok szülni, ha nem érzem, hogy igazán akarom. A korombelieknek már kialakult az élete, saját családjuk van. Èn még mindig anyuékhoz járkálok, meg örülök, ha pl. közösen csinálunk valamit. Ennyi idösen még mindig partizgatok néha... Baj ez?