Van valami, amiért érdemes lenne változtatnom az életemen?

32 vagyok, 10 éve élek egyedül. Teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy azt csinálok, amit akarok, akkor amikor akarom, vagy nem csinálok semmit, ha ahhoz van kedvem. Ha például arra ébredek, hogy kedvem lenne a másik városba elmenni, akkor elmegyek. Nem akar senki az én pénzemen takarékoskodni. Elég jól keresek, és ha megtetszik mondjuk egy cipő, akkor megveszem, és nem kérdezi senki, hogy minek vettem meg. Nem kérdezi senki, hogy most éppen minek járok nyelvtanfolyamra. Ha nincs kedvem főzni, akkor hozatok valamit, nem szól érte senki. Magányos nem vagyok, mert rengeteg ismerősöm van, szinte mindenkit ismerek a környéken. Van egy szűkebb baráti köröm is, ők is hasonlóan élnek, mint én. A ház körül sincs szükségem senkire, mert ismerek annyi szakembert, hogy bármit meg tudok velük csináltatni. Voltak lazább kapcsolataim, de csak olyanokkal akiknek volt saját lakásuk, és nem akartak velem összeköltözni.

Otthon sem azt a kapcsolatot láttam, ami meggyőzött volna arról, hogy kellene valaki. Amikor hazamentem, anyám szinte mindig sírt apám viselt dolgai miatt. Apám olyan volt, akit csak az érdekel, hogy a környezet mit gondol róla. Ott jófiú volt, otthon meg egy megbízhatatlan, link alak. Aztán bekövetkezett a fordulat. Anyám pár éve megözvegyült. Azóta teljesen más lett. Baráti köre van, most éppen internetezni tanulnak, kirándulnak, mindenféle programokra járnak. Anyám teljesen kivirult, vidám, felszabadult, és amit én sem hittem volna így 55 évesen plasztikáztatott. Szóval ő is azóta él igazán amióta egyedül van. Én is így élek, csak jóval fiatalabban. Mielőtt előjönnének az ősanyák (akiknek innen üzenem, hogy minden tiszteletem az övék), hogy de hát mi lesz a gyerekkel. Az nekem nem adatott meg, olyan egészségügyi problémáim vannak, ami miatt nem javasolt egy gyerek kihordása. Ezen nem tudok változtatni.

Tudom, hogy önző vagyok, de jól érzem magam így. És nem látom semmi értelmét, hogy megváltozzam. Vagy tudtok olyan indokot, amiért érdemes lenne változtatni? A szerelem nem elég jó indok, az elmúlik 2 max. 3 év múlva, azért nem érdemes feladni az egész életet. Legalábbis szerintem. De várom, hogy van-e olyan ok, amiért érdemes lenne ezt feladnom. Vagy inkább titokban más is így akarna élni, csak magának sem meri bevallani? Ezt anyám példájából gondolom, hogy ő is inkább így élt volna, de nem tehette meg, igaz neki volt gyereke, de nem az tartotta vissza az élettől, hanem a férje. Mondjuk lehet, hogy ez csak egy nőnél furcsa, lehet, hogy egy agglegénynél ez fel sem merül.