Néztek már titeket kisebbnek, mint ahány idősek vagytok?

Engem már rengetegszer, ha pedig tudták a koromat, mindig későn érőnek tituláltak, csupán a kinézetem alapján. Pedig amint tapasztaltam, a belső és a külső érettségnek semmi köze egymáshoz.

18 éves vagyok, s ma is több ízben megalázva éreztem magam, pedig semmi rossz szándék nem volt abban, amiket mondtak nekem. Egy fodrász megkérdezte, hogy most végzem-e el a nyolcadikat, a McDonalds-ban kisfiúnak szólított egy idősebb kiszolgálónő.

Én már sokszor elfogadtam ezt és elhatároztam, hogy figyelmen kívül hagyom, gyerekkorban ez normális, várnom kell, de most már kezdek nagyon kiborulni. A korombeli lányok sem néztek soha úgy rám, mint egy fiúra, ha volt olyan, hogy tetszettem egy lánynak, akkor az 3, de egyszer még 5 évvel is fiatalabb volt nálam.

Vékony vagyok, de a magasságom átlagos, a hangom koromhoz illő, a szakállam sajnos még mindig nem nő, pedig már kisgyerekkorom óta arra várok, mert mindig szakállas felnőttnek képzeltem el magamat, erre a kisfiús kinézetemre meg pláne jól jönne. Csak ez puha, "átlátszó" szakállam nő, az is csak egy bizonyos hosszúságig (de nem látszik az sem, mert szőke vagyok).

Lehet, hogy ez kívülről nem tűnik nagy dolognak, de aki járt már ebben a cipőben, az biztos megérti. Nem gondolom magamról, hogy hú de szerencsétlen vagyok, örülhetek, mert nagyon sok mindenem megvan, ami másnak nincs, de örülnék tanácsoknak, vagy csak egyszerűen mások biztatásának, hogy tudjam, hogy fogadjam el magam, és hogy legyek érzéketlenebb a külvilággal szemben.