Írtam egy fantasy történetet. (ide bemásoltam egy rövid részletét) Szeretnék véleményeket. Érdemes vele foglalkozni, vagy inkább ne erőltessem?

A szélcsend ellenére is gyorsan szelte a hajó a vizet, és mályvaszín szokatlan vitorlái arról árulkodtak, hogy utasai messzi földről érkeztek, tán nem is emberek. A hajó elérte a kikötőt és halk koppanással érintette az egyik közeli mólót. Még le sem horgonyoztak máris egy csuklyás női alak ugrott le légiesen tatfedélzetéről. A hajó az utas érkezte után azonnal továbbindult a nyílt tengerre. A nőre egy fehér ló várt kikötőben, és a királyi gárdisták is azonnal elé siettek miután észrevették, hogy megérkezett a már rég várt követ.

A lovagok páncélja hangosan csörtetett, és a nő hegyes füleit zavarta ez az érkezés. Csuklyája valamelyest tompította az éles zajokat. Ahogy végigvonultak a macskaköves utcán, valószínűleg felébresztették az alvó várost, de sosem a csendes járásukról voltak híresek a király bajnokai. A nő végigsimított a kanca fényes fehér szőrén. A katonák megálltak a követ előtt, és felemelték sisakrostélyukat. A sötéttől nem látták kivel is van dolguk, gyanakodva mérték végig az idegent. A legmagasabbik lehetett a vezér közülük előrébblépett, az elmaradhatatlan páncélcsörtetéssel egyetemben és megszólította a nőt, miközben alaposan végigmustrálta.

- Te volnál a követ? Hol a levél?

Végig megtartottak egy bizonyos távolságot és kezüket szorosan kardjuk markolatán. Hiába nőről van szó, és fegyvere látszólag egy egyszerű íj csupán, sok megmagyarázhatatlan dolgok történtek mostanában és a természetfeletti erőktől, a mágiától az emberek mindig is rettegtek. Valaki tisztelte, valaki pedig mélyen elítélte a mágiatudorokat. Aki páncélt és kardot viselt inkább az előbbiek körét szélesítette. Az egyik a nő torkára szegezte kardját. A sötétség miatt csak a nő hosszú ezüstfehér fürtjei látszódtak csuklyája alól, melybe belekapott a szél és pupilla nélküli ezüstösen csillogó szemei, melyek fürkészően mérték végig az elé küldött fogadóbizottságot. Nemesen ívelt ajkai mosolyra húzódtak és hátravetette kámzsáját, megmutatva ezzel angyal arcát és hegyes éj tünde füleit a király katonáinak.

- Kardod szövetségesedre emelted emberfia.

Szólalt meg a követ nyugodt, lágy hangon s a felé szegezett pengét lassan érintette, hogy eltolja magától.