Írtam egy fantasy történetet. (ide bemásoltam egy rövid részletét) Szeretnék véleményeket. Érdemes vele foglalkozni, vagy inkább ne erőltessem?
A szélcsend ellenére is gyorsan szelte a hajó a vizet, és mályvaszín szokatlan vitorlái arról árulkodtak, hogy utasai messzi földről érkeztek, tán nem is emberek. A hajó elérte a kikötőt és halk koppanással érintette az egyik közeli mólót. Még le sem horgonyoztak máris egy csuklyás női alak ugrott le légiesen tatfedélzetéről. A hajó az utas érkezte után azonnal továbbindult a nyílt tengerre. A nőre egy fehér ló várt kikötőben, és a királyi gárdisták is azonnal elé siettek miután észrevették, hogy megérkezett a már rég várt követ.
A lovagok páncélja hangosan csörtetett, és a nő hegyes füleit zavarta ez az érkezés. Csuklyája valamelyest tompította az éles zajokat. Ahogy végigvonultak a macskaköves utcán, valószínűleg felébresztették az alvó várost, de sosem a csendes járásukról voltak híresek a király bajnokai. A nő végigsimított a kanca fényes fehér szőrén. A katonák megálltak a követ előtt, és felemelték sisakrostélyukat. A sötéttől nem látták kivel is van dolguk, gyanakodva mérték végig az idegent. A legmagasabbik lehetett a vezér közülük előrébblépett, az elmaradhatatlan páncélcsörtetéssel egyetemben és megszólította a nőt, miközben alaposan végigmustrálta.
- Te volnál a követ? Hol a levél?
Végig megtartottak egy bizonyos távolságot és kezüket szorosan kardjuk markolatán. Hiába nőről van szó, és fegyvere látszólag egy egyszerű íj csupán, sok megmagyarázhatatlan dolgok történtek mostanában és a természetfeletti erőktől, a mágiától az emberek mindig is rettegtek. Valaki tisztelte, valaki pedig mélyen elítélte a mágiatudorokat. Aki páncélt és kardot viselt inkább az előbbiek körét szélesítette. Az egyik a nő torkára szegezte kardját. A sötétség miatt csak a nő hosszú ezüstfehér fürtjei látszódtak csuklyája alól, melybe belekapott a szél és pupilla nélküli ezüstösen csillogó szemei, melyek fürkészően mérték végig az elé küldött fogadóbizottságot. Nemesen ívelt ajkai mosolyra húzódtak és hátravetette kámzsáját, megmutatva ezzel angyal arcát és hegyes éj tünde füleit a király katonáinak.
- Kardod szövetségesedre emelted emberfia.
Szólalt meg a követ nyugodt, lágy hangon s a felé szegezett pengét lassan érintette, hogy eltolja magától.
válasza:Nem b.sztad az egészet, nekem tetszik. 2: Te egy kib.szott nagy gyökér vagy. Ki beszélt arról, hogy egyik kikötôrôl a másikra vitték a -szerintem - tündecsajt?!.. Ez egy részlet. Gondolom az eleje. Csak ki kell bontakoznia.
Nekem tetszik.
válasza: válasza: válasza:ennyire irni sokan tudnak, ez nem theteség, may pár elolvasott könyv
affektált vagy, ami irritáló, inkább hagyd
válasza: válasza:Lehet, hogy egy kicsit későn megy a válasz, de talán eljut.
Wáwáwáwá!!! mi az, hogy "hagyd abba MOST!" és te abba is hagyod az első szóra? NEM! NE hagyd abba! Neked örömet okozott az írás? Írd magadnak a történetet, úgy ahogyan NEKED a legjobban tetszik. Nem mindenkinek tetszik? Ilyen a világ, nem vagyunk egyformák.
Rengeteg választ kaptál, jött negatív, de építő kritika, volt akinek bejött az írásod, másnak meg egyáltalán nem. Na és akkor mi van? Ha ez az első komolyabban nekikezdett irományod, akkor ne is várd el azt, hogy egyből te leszel Fekete István. Írd csak végig a történetet, javítgasd, foltozgasd. Egy idő múlva kialakul. Ez pont olyan, mint a festés, a kovácsolás, vagy bármi, amibe a kreativitásod a fontos. Első alkotás sosem lesz olyan, amit mindenki elismer a legjobbak közé.
A sok válasz közül szűrd ki azt, ami téged minősít. Ezt nyugodtan felejtsd el, mert olyan emberek minősítenek Téged, akik azt sem tudják ki vagy. Azzal foglalkozz, ami az írásodról szól. Az már érdekesebb, amennyiben számodra tényleg az a fontos, hogy mit szólnak mások.
Fejlődés? persze, nyilvánvalóan! Fejlődés nélkül nem lesz eredmény, fejlődést csak gyakorlással tudsz produkálni. Ha szíveden viseled más véleményét, akkor szívleld is meg, értsd meg mit akart mondani azzal, hogy pl. sok a felesleges és kevésbé összefüggő részlet. Tanulj, akár saját kutatással, akár úgy, hogy olyan valakit megkérsz, aki a témában jártasabb nálad. De abba hagyni kár lenne, csak mert valaki azt mondta.
Szerintem Jókai Mór minden leírt gondolatát, főleg a kezdetieket nyilván nem ismerjük. De ő is elkezdte valahol... ő is gyakorolt, bejárt egy utat, majd a legjobbak közé érkezett meg. Ne értsd félre (más se!!!) régi nagyjaink munkásságát nehezen lehetne magunkéhoz hasonlítani, hiszen ők géniuszok voltak. Hatalmas tehetséggel voltak megáldva. Az a tény, hogy nekünk ez a tehetség nem adatott meg, még nem kötelez arra, hogy ne is fejlesszük magunkat, és írjunk a magunk szórakozására.
Szóval javaslom, ha még ezután van kedved írni, ne hagyd abba. (és a legfontosabb: ne hagyd magad befolyásolni: se nekem, se neki, se senkinek! hallgass a szívedre és találd meg az utad)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!