Ti szöktetek már el otthonról?

Én 13 évesen világgá mentem a barátnőmmel,de délutánra annyira elfáradtunk és éhesek lettünk,hogy meggondoltuk magunkat és hazamentünk::DDD

Mindenesetre nem nagyon tűnt fel a szülőknek a világgá menetelünk.:)

Ha jól emlékszem, akkor igen, úgy kétszer-háromszor. Nem nagyon mentem azé' túl messzire, csak egy kicsit elcsavarogtam otthonról néhány kilométert, hogy vissza is tudjak találni. Úgy mentem el mint egy túrára. Egyszer az esőben is, de mindig visszatértem. Valószínűleg mer' akkoriban többször felhúztak otthon a szüleim, bár nem tudom már hogy miként.

De mondjuk én voltam olyan elvetemült is, hogy 10-12 km-t gyalogoltam meg futottam haza a buszmegállótól többször (azért nem rendszeresen), mert 30-40 percet kellett volna a buszra várni (vagy 1-2 órát) és nem volt türelmem. Vagy épp elment előttem a busz. Néha sikerült előbb beérnem a busznál is, ezzel egy kis időt megspórolva. Azonban egy szakasz után nincs járda, tehát a kövesúton vagy amellett kellett menni, figyelni kellett a forgalomra.

Úgy estére mindig hazaértem. Hogy mit éreztem hazajövetelkor? Nem tudom. Egy kis elégedettséget, hogy aggódtak a szülők, ergó akkor tényleg foglalkoznak velem. Meg ugye arra is rájöttem, hogy szívesen elsajátítanám a csavargó életformát, tehát hogy ne kötődjek annyira a lakáshoz, mert bármikor elvehetik vagy valami katasztrófa esetén lehet menni kell kifelé. Nem bántam meg, mivel inkább csak olyan túrázás volt. Nagyba még akkor hívni is akarták a rendőrséget, hogy keressenek. Hát akkor megbánták azt, hogy elüldöztek otthonról. Minden állt vissza a megszokott kerékvágásba, nem volt büntetés meg ilyesmi.

No persze már nem megyek el meggondolatlanul. Tudás, gyakorlás és felkészülés nélkül nem vágok neki a természetnek, mer' ha egyszer majd elcsavargok, akkor nem célom a civilizációval többet nagyon érintkezni.