Miért van ez? Miért félek másoktól és magamtól is? (lent)

Egyszeruen utálom magam... A kulsom miatt, minden miatt. Félek magamtól, minden értelemben. Tukorbe sem merek nézni, szó szerint!

Ha valakivel találkozom vagy ha már telefonon is beszélunk utána nem merek bele nézni a tukorbe, mert nem tudom felfogni, hogy hogy szerethet egy kicsit is valaki olyan (csúnya) embert mint én vagyok!

Ezzel szemben mindent megteszek a szépségemért, tudom hogy jó szivem van mert az emberek is azt mondják... Ha valahol elutasítanak akkor felháborodok, hogy miért utálnak mikor olyan jó vagyok és mindent megtennék mások boldogsága érdekében, mindenkire vigyázok és próbálok bizalmas viszonyt kialakítani az emberekkel.

Igen, ez eléggé ellentmondásos! Félek az emberektol, de mégis bízni akarok bennuk...

Mostanában olyan érzéseim is szoktak lenni, hogy a legjobb, ha el vagyok kábítva valamivel állandóan (itt nem kokainra gondolok), pl. pár éjszaka egymás után nem alszok, iszom az energiaitalt, aztán rá valami piát, meg minden.

Ezért is félek magamtól, a beszámíthatatlanságom miatt. Egyszeruen néha már olyan dolgokat csinálok meg gondolok, amiket nem akarok... Nem akarom de mégis akarom. Mintha két ember lenne bennem, mintha két lelkem lenne, és nem tudom magam kontrollálni.

Légyszi segítsetek, hogyan fogadjam el magam, mit tegyek magamért vagy magam ellen?