Mit kéne csinálnom? Néha már megijedek saját magamtól.

Már nagyon rég óta van egy olyan problémám hogy nem szeretek élni. :S Komolyan! Valahogy én nem látom értelmét és nem bánnám ha elütne egy autó. Kb. 8 éves korom óta motoszkál a fejemben ez a gondolat hogy az élet sz@r. Pedig semmi olyan dolog nem történt velem ami miatt így kérne éreznem. Van családom akik szeretnek (bár a tesómat jobban és ez egyértelműen látszik), nem vagyunk rossz helyzetben anyagilag és mindenem megvan amire egy korombeli lány vágyik. Barátaim is vannak akik szeretnek, bár mostanában nagyon megutáltak a volt oszt.társaim. :S Szóval tök normálisan élem az életem. De mostanság mégis egyre gyakrabban gondolok arra hogy nekem nincs helyem ebben a világban. És sokszor arra eszmélek fel hogy amikor kenyeret akarok vágni és nyúlok a kés felé, nem olyan szándékkal indul el a kezem hogy "kenyeret fogok vágni"(remélem értitek). De nem akarok ekkora fájdalmat okozni senkinek. És mivel nem tudom pontosan milyen lenne a halál így nem tudhatom hogy nem kell e végignéznem ahogy miattam szenvednek. És ettől egy kicsit félek. De attól még jobban hogy, ha ez a tényező nem lenne, megtenném. :( És ebben biztos vagyok. Tudom hogy pszichológushoz kéne mennem de nem tudom hogy mit mondjak anyukámnak. Ha ezt így elmondanám neki valószínűleg megijedne és (nem előttem) zokogásban törne ki. És nekem ez a tudat, hogy én ríkattam meg szörnyű lenne. :S

14/L