"Ami nem öl meg, az megerősít" - mondják. De elfelejtődik, hogy fásulttá, kiégetté tesz?

Pont, hogy érzékenyebbé tesz, és előbb észreveszel dolgokat, időben felismered, ha valami nem klapfol...

ezért szükségesek a negatív élmények, mert igazán csak abból lehet tanulni..

És általában az fáj később is, amiből még nem sikerült a megfelelő következtetéseket levonni, és fél az ember, hogy ha újra megtörténne ugyanúgy nem tudna jól reagálni.

Nos, az ilyeneket jól át kell gondolni, és tanulni belőle, megtalálni a hibát, mit rontottál el, és változtatni rajta.

ez így igaz, és örülök, hogy nem csak naiv optimistákkal van tele a világ.

hidd el, nagyon sok ember etteg és szorong a jövőjét de a jelenét illetően is. nem cak a pénzről beszélek, hanem az önértékelésről.

ezek az emberek ezeket az álbölcsességeket, idézeteket hajtogatják, midnenkinek mondogatják, miylen vicces, mosolygós, nevetős, vidám, optimsita emberek, de ha 1 pillanatra be tudsz lesni a színfal mögé, látod, hogy belül mind kiégett, unalmas, fásult, halott emberek, akik reménykednek abban, hogy majd valami változik az életükben és eljön értük a boldogság.

amit leírtál az igaz, a túl sok szenvedés "megöl", még ha fizikailag nem is halsz meg eleinte, de teljesen élettelenné tesz. és mint tudjuk ez erős kihatással van az élet hosszára is. például ha egy vonat elvágja a lábad, az nem erősít meg, ha elveszted egy szerettedet, az sem, ha éveken át egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedsz, az sem. ez csak egy irreális motivációs szólás, aminek nincs kapocslata a vlaósággal.

tanuld meg, hoyg ami bölcsnek hangzik és idézőjelben van, az általában túl giccses ahhoz, hogy igaz legyen. a legigazabb dolgok általában unalmas és kellemetlen dolgok, az más, hogy 1-2 költő szépen meg tudja foglamazni, de amint túl szép, az átlagember felkapja, megrágja és kiköpi, közhellyé válik. nem beszélve a rengeteg téves félrefordításról meg roszul értelmezett közhelyről.

igazából az életben azok a helyzetek tesznek boldoggá, amikor jól tudod érezni magad, és megszűnik az idő. ez általában a jobb agyféltekéhez köthető, amikor pl szerelmes vagy, akkor rengeteg endorfin szabadul fel a szervezetben, a logikus gondolkodásod csökken, nem vezsel észre semmit a környezetedből, csak azt bámulod bárgyú képpel, akibe bele vagy esve. mert egy életet nem lehet úgy leélni bologan, hogy minden pillaanatbana múltbéli sérelmeid és jövőbeli veszélyeket rágcsálod.

de ehhez kell egy jó jelen is, ez sajnos igaz. egyetlen optimista gondolta sem gyógyít meg a rákból, vagy etet meg egy éhes gyereket, az események alakítják a világot, nem a közhelyek. nem besézlve arról, hogy a rossz táplálkozás általában kémiailag is a ross zközérzet felé sodor. nem véletlenül mondta buddha, hogy ürítsd ki az elméd és töltsd meg a gyomrod.

jajjj, lassan én is buddha meg csernus szintjére süllyedek, de megérdemlem mert én is idéztem, ha enm is szó szerint.

de tudod ezzel is csak azt éred el, hoyg majd a sok igazbarátod jókat bólogat rá, mindeki elkezdi másolgatni, én meg majd 345 nap után valakivel szembemegyek az utcán, és azt hiszem értelmes emberbe akadtam, de csak a saját gondolataimat hallom mások által visszaböfögve, mert annyira jól hangzik. és ettől te sem leszel sokkal kreatívabb, ha évek alatt enm voltál képes kifejezni magad, ezért másoktól veszel át "csodás" sorokat. nem sértésképp, csak érted a helyzet paradoxonát...

ezeket már csak azért is gyanítom mert páran idéztek már tőlem itt is facebookra, meg már más közösségi oldalakon is hallottam vissza szófordulataimat, láttam kiírva lemásolt gondolataimat.

és tudod mindezek közben az a legszomorúbb, hogy ezek pont azok a buta emberek, akikről beszélek, akiknek nincs fantáziájuk az önkifejezésre és nincs önálló gondolkodásuk, akikkel beszélgetni sem lehet, mert nincs bennük semmi eredeti, csak egy újabb bestselleridézet leszek a sorban, ami a szarka módjára összekapkodott csillogó fészkükben pompázik.

ennyi erővel ha eredeti akarnék lenni, csak bemásolnám ezt: [link]

hogy válaszoljak, bánni fogom, de úgyse tudok mit tenni, tulajdonképp én vagyok a hülye, amikor nem fogalmazok eléggé undorítóan ahhoz, hogy senki se rakosgassa ki sehová...