Veled is van ilyen, vagy csak én drámázom túl a dolgokat?

Gyakran, amikor valami jót akarok csinálni(művészi szakmákon mozgok, írás, film, fotó, rajz, stb.), annyira elönt a bizonytalanság, hogy végem van, és úgy érzem, mintha nem tudnám, hogy mit csinálok, bár először elhatározom, hogy jó lesz, de miközben elkészítem, néha, egy nagy kupac sz*rnak érzem, mintha nem lenne semmi értelme, erőltetett potya-munka, és teljesen kivagyok miatta, és legszívesebben abba hagynám, de amikor kitartok mellette(mert valahol mélyen úgy érzem), egy időután rájövök, hogy épp, hogy így jó, és sikerült kihoznom azt, amit szerettem volna, bár akkor sem pecsételem tökéletesnek a munkát, mert az én igényeimre van szabva, és főként akkor ismerem el, amikor valaki mást megragad, ami esélyes, mert így különlegesre sikerül, de így sokszor nagy zavarban élem az életem.