Sohasem moshatom már le magamról, hogy a testemet árultam?

Ezt már nem mosod le magadról sajnos. Még ha pornóztál volna, azt sem tudnád, mert minden kiderül a mai világban!

Egyébként ha őszintén megmondtad volna a dolgot akkor talán jobb esélyeid lettek volna. Bár ha szeret a párod akkor valószínű elfelejti majd ezt de egy darabig hagyd ezzel, még biztos fel kell dolgoznia. De számíts rá hogy kifog ezért dobni, mert ha én is megtudtam volna a páromról hogy régen mit csinált és nem mondta volna el, én tuti kihajítottam volna ha mástól tudom meg. Mert azért egy kapcsolatban a bizalom az első és nincsenek titkok sem hogy tagadj valamit, vagy ilyesmi. Ha kiderül valami kár tagadni mert manapság már könnyen lehet fotókat találni a neten.

"ez egy szégyen és a rendes férfiak, akik tisztelik a párjukat nem épp egy ilyen múltú nőről álmodnak"

+1 kérdés már meg is lett válaszolva.

Mit értesz az alatt, hogy "lemosni magadról"? Mit jelent ez? Azt, hogy elfelejtsék a klienseid, hogy veled feküdtek le? Azt, hogy te felejted el? Az, hogy nem fogsz tudni úgy viselkedni, mintha nem árultad volna?

Nem értem, mi a probléma. Nincs a fejedre írva, nincs nyilvántartva, amikor megismernek, akkor nem mellékelnek hozzád egy, az élettörténetedet tartalmazó aktát. Annyi a dolgod, hogy nem mondod el. Hogy jött rá a barátod? Tuti, hogy te utaltál rá valahogy. Annyit kell tisztáznod magadban, hogy a te lelkiismereted megengedi-e, hogy ne hozd egy jó ideig a másik tudomására. Ha igen, akkor ne foglalkozz a múltaddal! Gondolom egyetemi évek alatt csináltad kiegészítésként, mert ha utcai lettél volna, szerintem nem tudnál ilyen értelmesen fogalmazni. Én szerintem amúgy nem járnék volt prostival, de ez csak az én személyes dolgom. Biztos van, aki ezt elfogadja.

Nem tudom, ha ez megnyugtat, én nem nézlek le miatta. Végül is, ha belegondolsz, egy eltartott ugyanezt csinálja. Ha valaki csak a pénzéért megy valakihez, az ugyanilyen. Te legalább nem csaptál be, hülyítettél senkit.

Hát igen, ha ez lelkileg tönkretett, akkor ezzel foglalkozni kell. Szerintem kellene keresned valakit, akivel beszélhetsz (pszichológus, de akár pap is. Úgy tudom, sok van köztük, aki megértő, és segít). Tudom, hogy baromi nagy közhely, de tuti, hogy előbb meg kell bocsátanod magadnak, mert addig nem jön ez rendbe.