Mi lett velem, miért csinálom ezt?

Egyébiránt: a magyar lányok szeretik a "csoki" fiúkat és ha büszke vagy a származásodra, rendben van az önértékelésed, akkor ez érződik rajtad. A kiskamaszok nagyon ostobák tudnak lenni, de a korral megjön az eszük és elfogadókká válnak. Légy büszke arra, hogy más vagy, ne gubózz be és fel ne vágd az ereidet!!!

Kívánom, hogy ott élj, ahol boldog lehetsz, de a lényeg: ne légy gyülölködő, mert az visszaüt. Amit adsz, azt kapod vissza!

Ne haragudj! Valamiért azt gondoltam, hogy fiú vagy:-)))!

Nálunk kuriózum volt, ha valaki félvér!

Amikor én voltam gyerek, ez nagyon ritka volt. Ismertem egy kislány testvérpárt, de csak látásból, mert fiatalabbak voltak nálam, nem egy iskolába jártunk stb. Nekem mindig olyan jól esett látni őket a kis göndör hajukkal!

Én nem találkoztam olyan előítélettel, amiről te beszélsz.

Sőt, cigány osztálytársaim is voltak, de én sokáig azt sem tudtam, hogy ők cigányok és soha nem tettem velük különbséget.

Decez még az átkosban volt, amikor nem volt divat szélsőségeskedni, idegengyűlölni.

Aki ferde szemmel néz rád, az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt! (vagy kínai:-)))

Szerintem légy büszke magadra, ne gyűlölködj, fel a fejjel!

És ne feledd, hogy ez az édesanyád hazája!

Én már a kérdést elolvasva (még a további írások előtt) akartam javasolni, hogy látogass el pszichológushoz.

És nem azért mondom ezt, mert fel lennék háborodva, amiért szidod az országom. Magyar vagyok, de én is rosszul vagyok az itteni helyzettől, a jövőmet csakis külföldön tudom elképzelni, de szerintem neked rengeteg mélyen gyökerező problémád van, amin az nem segítene maradéktalanul, ha elköltöznél. Ezek visszanyúlhatnak gyerekkorodba is, ezekről érdemes lenne beszélned pszichológussal.

Én is imádom Sherlockot, folyton teát iszom, szoktam ötórai teázni és kekszet enni és a kiejtésem is inkább brit angol stb. Na és? Fel kellene fognod, hogy te döntesz az életedről. Én pl. szeretem azt is, ahogy Angliában öltöznek. Manapság már nálunk sem számít ez ritkaságnak, de régen hülyén néztek rám, amikor nem a mindenki által hordott pufidzsekit viseltem, hanem szövetkabátot sállal (alatta zakó és ing). Magyarán a helynek nem kell szükségszerűen megszabnia, hogy ki vagy és miként élsz.

Igaz, hogy Magyarország rengeteg szempontból szívás, mert van amit hiába akarsz, itt nem kapható, vagy megszólnak érte az utcán, vagy mert rossz a közbiztonság stb-stb. De azért te eltúlzod a helyzetet.

Bizton állíthatom, hogy kis különbségeket leszámítva (a magyarok többsége sajnos tényleg pesszimista és rosszindulatú) mindenhol ugyanolyan emberek élnek. Londonban is vannak szemétládák, ahogyan itt is élnek értelmes és barátságos emberek. Most az, hogy benned eleve van egy blokk, egy gát és már úgy állsz hozzá az egészhez, hogy úgysem lesz belőle semmi, hát azzal mi nem sokat tehetünk...

Egyetértek a 20:02-es válaszadóval, szépen leírta. Általánosságban én sem idegesítem már magam azon, hogy miért ebben az országban élek (egyelőre), mert nincs értelme. Kiakadhatok, vagy lecsesznek az emberek, vagy aki hasonlóan gondolkozik az mellém áll és megvitatjuk. De minek? Max. a feszültséget tudod vele levezetni, ha már nagyon muszáj, de amúgy tök felesleges rajta gondolkozni, mert attól semmi sem változik és csak idegesíted magad.

Örülj neki, hogy hamarosan lehetőséged nyílik ott élni, ahol szeretnél, ezt az országot pedig felejtsd el, ne is gondolj rá. Nem kell utálni.

LOL. Szerinted mások nem lógnak ki a sorból? Csomó minden miatt lehetsz kívülálló, ahhoz nem kell más bőrszín vagy ilyesmi. Sok meg nem értett ember van, sok különc. De aki igazán az, az mindenhol az marad. De ezt egyszerűen lehet kezelni, engem pl. nem érdekel. Én így érzem jól magam, akinek nem tetszik ugorjon le egy hídról vagy dühöngjön ezen napokig, az ő baja.

"vagdosás meg az volt, hogy új suliba kerültem ahol b@szogattak és kopogtak nekem a busz ablakán stb." És ez így kikészített? Komolyan mondom, hogy pszichológusra van szükséged. Szüleiddel sem ártana egy beszélgetés, mert valószínűsítem, hogy az ő ügyeik miatt érzed ezt a haragot és gondolom mélyen belül dühös is vagy rájuk egyes döntéseik miatt, aminek köszönhetően most ilyen az életed. De amúgy ez ilyen, mással is történnek sz@r dolgok. Ne hidd, hogy csak neked cseszték el az életed, de ez ilyen, most már nincs mit tenni. Lépj tovább, ennyi.

Mondhatod, hogy de az nem olyan egyszerű és hogyan stb. de az csak időhúzás, erre csak az a megoldás, ha továbblépsz. Akár úgy, hogy tisztázod a dolgokat beszélgetéssel, akár pedig úgy, hogy lezárod az egészet és új életet kezdesz.

A cigányozáshoz kapcsolódóan pedig annyit, hogy fehér emberek között is vannak annyira undorító, roh.dék tahók, hogy legszívesebben vascsővel verném. Én sem bírom a cigányokat (kivételt képeznek a normális, intelligens barátságos, őszinte, magukra adó, dolgozó emberek), de nagyon sok olyan magyar (fehér) ember van, akinek a modorára egyszerűen nincsenek szavak. Úgy bánnak a nőkkel is, hogy az hányinger és nagyon buták, undorítóak.

Na, hát Angliában is vannak kis rib.ncok és elkényeztetett plázacicák és rasszista fiatalok ésatöbbi... Szóval azért nem kell azt gondolni, hogy az tökéletes hely. Persze mivel eleve nagyobb, több ember megfordul ott és fejlettebb is, tehát nem annyira elmaradottak mint Magyarországon. Szellemileg sem, mert nem számít ritkaságnak ha valaki kicsit más. Egyébként a legtöbb országban nem törődnek vele, Pl. New York-ban is akárhogy végigmehetsz az utcán, bármit csinálhatsz, senkit sem érdekel. Japánoknál sem rezzen senkinek a szeme sem. Kb. olyan ez, mint amikor városiként elmész rokonaidhoz egy kis vidéki faluba. Összesúgnak a hátad mögött és mindenfélét mondanak rólad, mert más vagy. Ennek az alapja az ismeretlentől való félelem, ezért nem képesek nyitni és befogadni. Ugyanez van az országunkkal is, mert ez relatíve egy zárt közösség.

Amúgy a magyar himnuszt is sokan utálják (nem kell lepontozni, tudom, hogy egyesek szerint nagyon szép), mert az is tipikus siránkozós, önsajnálós mű, ráadásul ahányszor elénekeljük vagy végighallgatjuk szinte majdnem mindig lehangol. Gyakorlatilag rosszabbul érzi magát ez ember, mint előtte. Igaz, hogy elég sokat szenvedett a magyar nép az idők folyamán, de ha összehasonlítod pl. az olasz és a magyar himnuszt... Az olasz vidámabb, feldob, egyfajta megkoronázása az ünnepségeknek. Míg a magyar himnusz esetében ha végre egy magyar győzelmet arat valamiben és örülhetnénk, elkezdik a magyar himnuszt és az ember nem is érti miért érzi hirtelen depressziósnak magát.

Tudom, ez nem egészen ide tartozott már. :)