Tág érdeklődéssel hogyan jöttetek rá, mik akartok lenni?

Ismerős probléma.

Hát, próbáld érzelmi téren is alátámasztani a döntésedet:

Szeretni fogom a munkám?

Jól fogom magamat érezni?

és kérdezd meg magadtól, miért pont ez?

A szüleim, vagy más kívánságára tanulom, vagy engem érdekel?

Aztán persze semmi sem biztos, de ha minden klapfol csak nem nyúlsz mellé :)

Nálam az volt, hogy milyen szakmára menjek.

Mindkettő tetszett, mindkettővel lehet pénzt keresni.

Most úgy áll a dolog, hogy amit tanultam (autószerelő), már inkább csak hobbiként érdekel, bár két éve ebben dolgozom.

Jelen pillanatban arra koncentrálok, hogy fősulira menjek, pénzt gyűjtök, és megpróbálok egy vállalkozást indítani, hogy fősulin ne legyenek pénzügyi gondjaim.

Nos, az még kérdéses nálam is, hogy hova megyek, mert több szak is érdekel, de a szakmámat sem támogatták itthon, azt mondták menjek infóra, vagy pénzügyire.

Nos nem hallgattam rájuk, és nem bántam meg, bár már tudom, hogy nem a jelenlegi szakmámból fogok nyugdíjba menni.

Ja, amúgy a vállalkozás teljesen más irányú, se otthon nem csinált senki ilyesmit, se én nem tanultam ezt, de színesebbé teszi a dolgokat, izgalmasabbá.

Szóval, én megyek a saját fejem után, és néha hibázok, de ha csak a biztosra mennék, hová lenne az élvezet az életből?

Hát nyűg. eléggé sok szívás van benne, ez kivédhetetlen.

A szaktudásnak nagyon örülök, és igazából nem is baj, hogy dolgozok, mielőtt fősulira megyek, mert legalább már lesz egy olyan szakmám, amivel, ha minden kötél szakad, akármikor dolgozhatok, ha elfogy a pénz.

Szakra, meg van egy régi elképzelésem, a gépészmérnök, de érdekel a pszichológia is, bár az inkább csak tudás miatt, nem biztos, hogy dolgoznék benne.

szóval eléggé sokrétű a dolog, de kezd tisztulni a kép.

Mondjuk egy éve vacilálok ezen, úgyhogy már ideje, hogy döntsek, és nagy valószínűséggel gépész szakra jelentkezem.