Nagy baj az, hogyha 17 éves létemre még vannak ilyen "gyerekes" dolgaim?

Ez alatt a következő, szerintem nem szokványos igényeket értem:

még mindig vonzanak ilyen dolgok:

-ha meglátok egy alagutat, vhogy késztetést érzek arra, hogy "azon nekem végig kell mennem", vagy ha meglátok egy nyilvános helyen lévő zárt ajtót, akkor ugyanez...

-le akarok jutni minden barlangba

- tudni akarok minden titkosított dolgot, van bennem egy ilyen, hogy "nem ér" hogy az óvóhelyek helyét vagy egyéb titkos bunkerek hollétét eltitkolják előlem

- van például olyan is, h vonz az az érzés/elképzelés, hogy egyszer vegyek egy álcahálót és egy viszonylag nyilvános helyen csak ücsörögjek és kilessem az embereket, ahogy elhaladnak mellettem és nem vesznek észre

-van pl olyan, h be akarok menni egy erdőbe, és építeni akarok egy kis fakunyhót, vagy legalábbis valamilyen "bungit", mint amit a 9-12 évesek szoktak, és az engem így vonz, h legyen egy ilyen kis menedékem az erdőben

- tudom, hogy ez nagyon hülyén hangzik, de ez az igazság: egyfajta bújócskára is van igényem, pl. sokszor ipiapacsoztunk, amikor kisebb voltam, és mindig engem találtak meg utoljára, és tetszik ez nekem, hogy elbújok egy baromi jó helyre, és keresnek, ez valahogy a véremben van, hogy lopakodjak és elbújjak és szeretem azt az érzést, hogy senki nem tudja, hol vagyok, de keresnek... sztem valahogy azzal függ össze, h a figyelem középpontjában akarok lenni...

-egyszer például az is rámjött, hogy elmenjek egy közeli barlangba, és gyertyafénynél egyedül olvassam a Huckleberry Finnt (amiben ugye van olyan jelenet, hogy rablósdit játszanak barlangokban) és nem tom, mit mondtam volna, ha ott megtalálnak

Szóval leginkább ilyen igényeim vannak, hogy minden titkot akarok tudni, és, hogy valami számháborús vagy hasonló játékban ENGEM keressenek.. vagy hogy csapatokat vezessek valami erdei játékban, ahol én vagyok a főnök és van erdei leskunyhóm

Noha 17 éves vagyok, ezek az érzések nagyon bennem élnek. És azt is tudom magamról, hogy valahgy több elismerésre vágyok, azt akarom, hogy mindenki csodáljon.

Vagy lehet, hogy egyszerűen kimaradtak ilyen gyerekkori játkok az életemből és azért vágyok rá? Hogy tudom akkor bepótolni? Már késő? Mi ezekről a dolgokról a véleményetek?