A magány és a hosszas egyedüllét mennyire tesz tönkre egy embert lelkileg?

Nagyon!

A "hosszas" az egy tág fogalom, de biztos nem tesz jót a magány. Még rövid idő alatt is belehet tőle csavarodni...

Számokkal nem lehet kifejezni, hogy mennyire.

Mikor nem jártam emberek közzé, éreztem, hogy hülyülök.

Szó szerint. Nem tudtam hozzászólni a témához, kerestem a szavakat. De annyi ideig, hogy már régen más volt a téma.

Erőt vettem magamon. Nem volt könnyű. Jelentkeztem a nyugdíjas, mozgássérült klubba. Azóta javult a helyzet.

Magányban, egyedüllétben elfelejtettem a kommunikációt, nekem ez volt legnagyobb sérülésem.

Ez az egyes emberek természetétől függ.

Ha eltudod értelmesen tölteni az idődet, akkor nem mégy tönkre lelkileg. Olvashatsz, a neten is szerezhetsz ismereteket, stb. Ha elmégy otthonról, akkor beszélgethetsz az isemrőseiddel, elmehetsz időnként a rokonokhoz, stb.

Csak az megy tönkre a magánytól, aki nem talál értelmes elfoglaltságot magának, mert fél a saját gondolataitól.

Szerintem a hosszas nagyon!

Ha néha egyedül van az ember még csak-csak lefoglalja magát, mert talál valamilyen hobbit vagy kikapcsolódást, de a hosszútávú magány nem tesz jót.

Magadba fordulsz, nem mozdulsz ki, nem tudsz emberekkel beszélgetni, mert nem tudsz hozzászólni a dolgokhoz. Egy idő után azt képzelik rólad, hogy bunkó vagy, mert nem szólsz senkihez.

Pedig csak nem tudsz, mert hozzászoktál az egyedülléthez.

Nem szabad begubózni!

Magányos vagy, Kérdező?

Miben tudunk segíteni?

Mindenen lehet segíteni. :)

Miért vagy magányos? Nem akarsz emberek közzé menni, vagy nem szereted a társaságot?