Hogyan szokjak le erről?

Mindig "tanulásmániás", a jó jegyekre törekvő, de nem okos, így igen sokat tanuló emberke voltam. A gond az volt, hogy a neveltetésemből és a sok tanulásból fakadóan lenéztem azokat, akik nem tanultak, és nem tudtam elképzelni, hogy lehet más fontosabb dolog is (zenélés, sport, tánc, művészetek stb.).

Erről tudatosan próbálok leszokni. Meg szerencsére mostmár sokkal kevésbé érdekel, ki mit csinál. Mesélhet, ha szép dolgot csinál, lelkesedem meg érdeklődöm, de emberileg tök nyolc, hogy hegesztőnek vagy gépészmérnöknek tanul. Általában már sikerül így hozzáállnom, amikor nem, dolgozom rajta.

Sokat nyafogtam, ha nem volt elég időm tanulni, és sokat ültem otthon. Erről is próbálok leszokni. Én is kezdek hinni abban, hogy van, amikor görcsösen "túltanulod" magad, tanulsz tanulsz, de már rég tudnád, de a görcstől elfelejted. Így eljárok ide-oda. Van, hogy lemondom, de ez mindenkivel előfordul, azért igyekszem eljárni.

Szóval a tanulás-sznobságomból igyekszem lejjebb adni.

Ellenben van egy nagy probléma, ami engem is idegesítene, ha más ezt tenné, meg ami még mindig tanulás-sznobnak mutat, mintha nem is próbálnék változni...

Mégpedig az, hogy mindig nyafogok.

Ha hirtelen jött helyszíni gyakorlat miatt nehezen pótolok egy anyagrészt, akkor azért, ha valamit nem értek, akkor megijedek és azért, számonkérés előtt azért, amikor már megírtuk, úgy érzem, rossz lett és azért...

Aztán, mivel tanultam, a legjobbak közötti eredménnyel írom meg a számonkérést.

Ekkor mindenki dühös rám, hogy miért rinyáltam, ha egyszer tudtam?

Kezdek rájönni, hogy nem az a bajuk a társaimnak, hogy a tanulást fontosnak tartom, meg, hogy tanulok, hanem ez a nyafogásom. Ez jó hír számomra, de valahol rossz is, hiszen nem tudok leszokni.

Hogyan tudnék pozitívan hozzáállni?

Ha pozitív tudnék lenni, segíteni tudnék a "kisugárzásommal" a parázó barátaimon - ők azért többször paráznak jobban -, nem mellesleg pedig nem lennék ellenszenves.

Egy 20 éves nyafis egyetemista